Úr és szolga

Már idéztem itt nem egyszer, de nem lehet elégszer ismételni, és itteni "maximának" is jó lesz: "...Egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy:”Csipcsirip?"" (Kurt Vonnegut) Sok sikert a gyűjtőnek hozzá.

A szolga nem jogképes, nem vádolhatja az urakat. "Szolgák vagy szolgálóleányok vádaskodását avagy tanuságtételét az ő urok vagy asszonyuk ellen, meghallgatni nem kell. Hogy ezen ország népének a szolgák és szolgálóleányok minden zaklatásától és vádaskodásától nyugta és maradása legyen, a királyi tanács végzése teljességgel megtiltotta, hogy semmiféle vétek okáért valamely szolgaszemély vádlást és tanuságot az ő ura vagy asszonya ellen ne tehessen." / I. (Szent) István /

Azért csak Rákóczi van a pénzen és nem ez az alkotmánysértő áruló. Hungaria semper libera. Magyarország szabadsága nem lehet alku tárgya.

"Tovább is kívánok szolgálatjával élni, de úgy, hogy az intést is felvegye, mert másként ha szólnom nem volna szabad, uram lenne.” Károlyi Sándor feleségéhez címzett leveléből." Tehát ezt nem az inasának írta, hanem a szerelmetes feleségének. Na erről van itt szó. A házasság szereztetésénél szó nincs arról, hogy a feleség SZOLGA. A házasság szereztető ige a feleséget SEGÍTŐNEK nevezi. Kitől kér az ember segítséget? Csak nem attól, aki nagyobb nála, aki ügyesebb, okosabb tőle? Vajon az ember kéri Isten segítségét, vagy az Isten kéri az ember segítségét? Nem azt mondom, hogy a nő okosabb, erősebb, ügyesebb, mint a férfi, de azt igen, hogy álljon meg a fáklyás menet, mert pöcse van a menyasszonynak. A Biblia nem SZOLGÁNAK szánta a nőt, hanem SEGÍTŐNEK, és ezen tessék szépen elelmélkedni, kedves maximalisták. A segítséget az ember megköszöni és hálás érte, mert tudja, hogy szüksége van rá. Aki nem képes megköszönni a segítséget és nem érez hálát miatta, annak nincs is szüksége segítségre, az segítsen magán. A probléma lényegét a Talmud elég jól megfogalmazza (ezzel az egy talmudi mondattal teljesen egyetértek): A férfi jutalma a nő, a nő jutalma a tudat, hogy ő jutalom. A jutalomért az ember megküzd, és örül neki. Ha a nőt valaki nem tekinti jutalomnak, akkor nem küzd érte, és nem is örül neki, legföljebb megveszi, mint a boltban a kiló lisztet, vagy mint a kurvát, és úgy is bánik vele. A nőnek nem volna szabad áruvá válnia, mert ha a Kossuth-díj pénzért kapható, akkor többé nem jutalom. Ahhoz viszont, hogy a nőből ne legyen áru, gazdasági önállóság kell. Ahhoz pedig feminizmus, és ezzel nem lehet más, működőképes alternatívát szembeállítani. Ahol a nőket áruként kezelik, adják-veszik, ott kutyaként bánnak velük, nem becsülik meg őket, nem hálásak nekik és nem jutalomként tekintenek rájuk, hanem zsákmányként, trófeaként. A szolga lehet zsákmány, de a segítő csak jutalom; a segítőt nem lehet zsákmányként kezelni, mert amint zsákmány lesz belőle, abban a pillanatban szolga is.