A reakció különc sztárja: Jacob Rees-Mogg portréja

„Ő a megtestesült kék útlevél, a hús-vér piros telefonfülke, a Royal Yacht Britannia hajszálcsíkos öltönyben” – írja róla az Economist.    

A Spectator szerzője szerint „kiválóan néz ki egy méretre szabott öltönyben, de még jobban mutat a közösségi média bölcsességét ünneplő mémjein”.

„Megtörtént: egy viccből vált a tory kabinet vezető pozíciójának kihívójává Jacob Rees-Mogg” – szögezi le a Guardian.  

Egy „különc” brit alsóházi képviselő lett Theresa May legesélyesebb utódja a Konzervatív Párt élén, a Conservative Home felmérése szerint. 

A brit politika új, különc sztárjának számító Jacob Rees-Mogg tagadhatatlanul tehetős családba született. Édesapja Lord William Rees-Mogg, aki évekig a Times szerkesztője volt. Egy felvétel arról tanúskodik, hogy már tizenkét éves korában is mesterien bánt a pénzzel, ráadásul a politika is érdekelte, ugyanis élesen kritizálta Tonny Bennt, a Munkáspárt ikonikus alakját. Rees-Mogg az Eton College diákja volt, ezt követően Oxfordban tanult történelmet, ahol a Conservative Association elnöki tisztét is betöltötte. Az egyetem után a Rothschild befektetési banknál és a Lloyd George Management kötelékeiben is dolgozott, így komoly vagyonra tett szert. 

A politikust gyakran sorolják a reakciósok, tradicionalisták és monarchisták csoportjába. Rees-Mogg valóban olyan konzervatív, aki a minimális állami beavatkozás, a vállalkozás szabadsága, a családi értékek és az alacsony adók híve, de az sem áll távol tőle, hogy az egyéni szabadságokat a hagyomány keretein belül értelmezze.  

hiszen karakteres megjelenésével nagy népszerűségre tett szert a fiatalok körében. Ha kell, akkor még a bristoli egyetemen ellene tüntető maszkos anarchistákat is megfékezi. Meggyőző, szellemes, tájékozott, következetes, udvarias, és gyorsan vág az esze. Amikor a BBC műsorában Dimbleby szemére vetette, hogy milyen előkelő iskolába járt, Rees-Mogg mosolyogva vágott vissza: „Egy iskolába jártam a fiaddal”.

De arra is alkalmas, hogy megszólítson egy átlagos konzervatív párttagot, hiszen a Queen Mary University of London felmérése szerint a Konzervatív Párt tagjainak 71%-a férfi és 44%-a 65 év fölötti. Számukra Rees-Mogg egy olyan világ mementója, amelyben a briteknek még nem kellett bocsánatot kérniük azért, mert britek. Amikor még nem hajtottak fejet a multikulturalizmus és a feminizmus bálványai előtt.  

Jacob Rees-Mogg 1997-ben kezdett politizálni és 2010 óta North East Somerset képviselője. Évek óta népszerű vendég a tévék és rádiók műsoraiban. Az euroszkeptikus Sir William Cash nyomdokaiba lépve ma már egyértelmű, hogy Rees-Mogg vezeti azokat a brexitpárti konzervatívokat, akik a vámunióval együtt az EU egységes piacát is elhagynák. A pletykák szerint Boris Johnson és Michael Gove támogatásával akár

ha a brit miniszterelnök túl engedékenynek mutatkozna az EU felé, a vámuniót illető tárgyalásokkal kapcsolatban.

Rees-Mogg egy nyilatkozatában világossá tette, hogy azt sem szeretné, ha Nagy-Britannia az „EU gyarmata” lenne a kilépés átmeneti időszaka alatt. 

A politikus azonban, egy másik pályán is jól teljesít. Georgina „Toff” Toffolo, a brit Celeb vagyok, ments ki innen 2018-as győztese például „szexistennek” nevezte a hatgyerekes édesapát. Rees-Mogg családjának fotója már a magyar sajtót is bejárta, ugyanis a 444.hu újságírójának így sikerült felvezetnie a karaktert: „Egy olyan emberről beszélünk, akinek így néz ki a családja”.

Rees-Mogg felesége Helena de Chair, aki otthonukban gondoskodik hat gyermekükről

A baloldali sajtóban a politikus nézeteit gyakran „történelem előttinek”, sőt „szélsőséges jobboldali anakronizmusnak” nevezik. Rees-Mogg eddig sikeresen elkerülte, hogy önmaga komolytalan karikatúrájává váljon, annak ellenére, hogy egyáltalán nem fogta vissza akcentusát, és nem hangoztatott mindig népszerű nézeteket. 

Piers Morgan és Susanna Reid reggeli műsorában nem rejtette véka alá markáns életpárti véleményét, hiszen így fogalmazott:

Ezt követően azt is kifejtette, hogy mit gondol arról, hogy a homoszexuálisok kapcsolatát házasságnak nevezik: „Katolikus vagyok és komolyan veszem az egyház tanítását”. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy nem akarja másokra kényszeríteni erkölcsi felfogását.

A baloldaliak többsége nem szeretné, hogy egy hozzá hasonló személy vezesse az Egyesült Királyság legfontosabb tárgyalásait a második világháború óta. Donald Trumphoz hasonlóan őt is posztmodern, populista politikusnak tartják, akitől egyszerre kell „félni” és „tanulni”.

A karakter mindenesetre készen van, meglátjuk majd, mire lesz képes a következő években a különc brit konzervatív politikus.