Brüsszel – Riport egy magára hagyott városból

2018. február 12. 10:52

Brüsszel, mint európai „világváros” valójában már nem létezik, inkább egy zóna, egy rendészeti szempontból elhatárolható bizonytalan, változó kiterjedésű terület, amelyben a városi jellegzetességek már gyakorlatilag megszűntek, feloldódtak, „őslakói” pedig egyáltalán nincsenek.

2018. február 12. 10:52
Szerencsés D. Márton
PestiSrácok.hu

„Brüsszel, mint európai »világváros« valójában már nem létezik, inkább egy zóna, egy rendészeti szempontból elhatárolható bizonytalan, változó kiterjedésű terület, amelyben a városi jellegzetességek már gyakorlatilag megszűntek, feloldódtak, »őslakói« pedig egyáltalán nincsenek. A tér katonai, biztonságtechnikai szempontból értelmezhető. Kordonok, járőrök, biztonságos zónák, a nagyobb utcai rendezvényeken terelési-menekülési útvonalak, a leginkább kritikus pontokat a katonák fegyelmezetten zárják körbe, a tereket lősávokkal fedik le. Itt már nem az határozza meg a városban zajló életünket, hogy hol van az a teraszos kávézó, ahová egykor beszélgetni jártunk, hol van az egyetlen találkozástól emlékezetessé vált utcasarok, vagy a folyópart csendes része, ahová sétálni jártak Brüsszel szeretői, hanem az elsődleges, a minden szempontot felülíró kérdés: hol biztonságos?

A reconquista itt és most elképzelhetetlen. Az már az első pillanatokban is érződik: a belgák egyáltalán nem tisztelik városaikat. Korábban, fentebb azt írtam a bevándorlókról: »ez az ő városuk«, de a felvázolt képet árnyalnom szükséges, mert valójában látszik: »ők«, a betelepülők is idegenek itt. Mozgásukon, tekintetükön érezni lehet, hogy nem az »otthonuk« ez a »város«, hanem ütköző-zóna, ék a frontvonalak mögé. A különbség annyi: »ők« az idegenség elől mecseteikbe, istenük barlangjaiba menekülhetnek. Ezért fognak győzni. Az európai (a nyugati) ember magánya egyedülálló. A mindenféle közösség elutasítása, lényegében: hűtlenség, a mai tudatállapotunk eredeti, a humanizmusból fakadó kiindulópontja, vagyis az egyetlen irány, az egyetlen bejárható, bevégezhető út, amelynek a végén a társadalomtól való idegenség, a félelem magától attól, ami »társadalmi«, ami közös lehetne.

A posztmodern Európa emberének nincsen hová, nincsen kik közé menekülnie megérzései elől. Egyedül maradt. És nincsen körülötte társadalom, ami megvédené. Ez az első számú tapasztalat.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 56 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2018. február 12. 15:07
Ha annyira rossz hely az a Brüsszel, akkor minek ment oda? Hogy leszólhassa?
péterx
2018. február 12. 13:18
A posztmodern szemlélet Brüsszelben / is / láthatóvá lett , külsővé vált díszletei...
Biivisz
2018. február 12. 12:48
Nagyon jó írás! Érdemes az egészet elolvasni. Eredetiben.
balbako_
2018. február 12. 11:33
Az Echo tévé német nagyvárosokban mutatta meg azt, amit nem akarnak elhinni sokan a főutakon több az arab és a néger, mint a német.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!