Ha érteni akarod Amerikát, nézd meg a Super Bowl-t!

Maurer Szemere (Századvég) írása

Nekünk, európaiaknak a football mindig is egy távoli, érthetetlen játéknak tűnt. Az amerikai foci csupán az utóbbi néhány évben örvend viszonylagos népszerűségnek az öreg kontinensen, így hazánkban is.

Ennek nem csak az időeltolódás az oka – vagyis az, hogy a közvetítésekre hazai idő szerint általában éjszaka kerül sor, hanem az is, hogy a játék látványa az európai futballhoz képest sokkal statikusabb, töredezettebb, tele értelmetlennek tűnő ütközésekkel. Ráadásul az európai focin nevelkedett szemünk folyamatos és - az amerikaihoz képest - jóval dinamikusabb játékhoz szokott, ahol néhány cserétől eltekintve ugyanaz a 11 játékos zsonglőrködik a labdával és ahol az esések, ütközések csak kellemetlen velejárói a küzdelemnek. Ennek ellenére, ha egy kicsit több időt szentelve alaposabban elmerülünk az amerikai futball világában és egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető szabályaiban, rájövünk arra, hogy ez valójában egy hihetetlenül izgalmas, összetett és komoly agymunkát igénylő játék, amely leképezi Amerika létrejöttének történetét, kultúrájának természetét és társadalmának sokszínűségét:

1. Kezdjük a játék lényegével: ez a területszerzés. Akárcsak annak idején, amikor megjelentek az első, majd az őket követő telepesek, szó szerint méterről-méterre – yardról yardra – hódították el a földet az őslakosoktól. Véres csatákat folytattak minden egyes yardnyi földért. Amint megszereztek egy területet, megálltak, tábort vertek, rendezték soraikat, majd onnan folytatták. Az Újvilág születésének ezt az időszakát őrzi az ún. 10 yardos szabály, vagyis az, hogy legfeljebb 4 próbálkozásból minimum 10 yardot kell előrejutni, különben az ellenfél szerzi meg a labdát. 

2. A csata-hasonlat helytállóságát mi sem mutatja jobban, mint a Minden héten háború kezdő jelenete.

Tökéletesen visszatükrözi az irányító lélektani helyzetét, azt a néhány kritikus másodpercet, amíg le nem rohanják az ellenfél robusztus védői. Ennyi idő alatt kell döntenie, hogy a számtalan taktikai lehetőségből melyiket választja. Bevállal egy kockázatos, de annál hatékonyabb és látványosabb passzjátékot, és kivár utolsó másodpercig vagy elindít egy előrefutást (sokszor ezt saját maguk, az irányítók szokták bevállalni), és ezzel megkísérli a közvetlen áttörést a védelmi falon?  A támadások indítása előtti tipikus jelenet, amikor az irányító összehívja a csapat tagjait és közli velük, hogy a több száz taktika közül melyiket alkalmazzák. Ezeket a védelmi és támadó taktikai megoldásokat tartalmazza a playbook, amelynek nagy részét fejből kell megjegyeznie az irányítónak. Helyzetét az ún. koordinátorok segítik, ők azok a tipikusan középkorú, kissé mackós testalkatú segédedzők, akik a pálya széléről fülhallgatón adják az instrukciókat az irányítónak. Természetesen a taktika a játék indítását követően bármikor módosulhat, egy jó irányító pedig képes a megváltozott körülményekhez igazodva a másodperc töredéke alatt megfelelő döntést hozni - miközben biztos tudatában van annak, hogy nemsokára egy 140 kilós izomtömeg alatt fogja végezni. Ez az a pár másodperc ugyanis, ameddig általában a támadófal szó szerint falként fel tudja fogni a védelem játékosait. 

3. A sport amellett, hogy szórakoztat, példaképeket is állít az emberek számára. Egy futball csapat 3 teljesen különböző team-ből épül fel, edzői stábbal együtt összesen több mint 70 játékossal(!), akik folyamatosan rotálódva váltják egymást. Egyrészt ott van a támadó játékért felelős offensive team, az irányítóval (quarterback) és az elkapókkal (wide reciever vagy tight end); külön osztag jön fel a pályára, amikor az ellenfél előrenyomulását kell megakadályozni: ők a defensive team.  A védekező csapatot tipikusan olyan játékosok alkotják, akik a saját testsúlyukkal összeegyeztethetlen gyorsasággal rendelkeznek. Nem utolsó sorban pedig a különleges egységet (special team) kell megemlíteni, amelynek a központi szereplője a rúgó játékos (punter). Ők akkor jutnak szerephez, amikor valamilyen okból (például pontszerzés vagy labdavesztés miatt) át kell adni a labdát az ellenfélnek, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy minél messzebbre kell elrúgni a labdát az ellenfél térfelén.  Mivel a rengeteg különböző poszt egymástól teljesen eltérő fizikai adottságokkal rendelkező játékosokat igényel, ezért éppúgy megtalálja benne a helyét egy nagydarab, kevésbé gyors, ellenben hatékony „romboló” típus védőként, mint ahogy egy atlétikus felépítésű és rendkívül gyors játékos elkapóként válhat sztárrá. A sokfajta játékos poszt közül természetesen az irányítóké a legnépszerűbb: nekik a kiváló állóképességen és gyors mozgékonyságon túl, rendkívül erős mentális képességekkel kell rendelkezniük, amint azt a fenti film részlet is jól mutatja.   

Egy amerikai focicsapat sikere így két dologtól függ: az egyéni teljesítménytől és a tökéletes csapatmunkától. Csak az egyik nem elegendő a győzelemhez. Hiába van például a csapatnak egy klasszis dobójátékosa, ha nincs meg a tökéletes összhang az irányító és az elkapó között, vagyis ha nem érzi a másik és az ellenfél mozgását. Ha az irányító – amerikai kifejezéssel élve – nem olvassa a játékot, akkor abból nincs elkapás és touchdown sem lesz.

Az amerikai futball nem csak a sztárságra nevel, hanem megtanít egyben a fegyelmezett, összehangolt csapatmunkára is. Ugyanakkor a rendkívül sokfajta játékos posztnak köszönhetően szinte bárkiből lehet hős. Ami pedig nekünk nézőknek fontos: nemcsak a látványos akciók jelentik a sportélményt, hanem a csapatok folyamatos taktikai küzdelme.

Ehhez persze ki kell nyitunk egy üveg sört, és el kell kezdenünk olvasni a játékot!