Az elveszett paradicsom

„Sokan visszasírják azokat a régi szép időket, mikor ő vezetett. Ha nem lődözik szitává ’89-ben, azóta feljutunk a civilizáció legmagasabb csúcsaira, hisz állandóan csúcstámadásra törekedtünk, és mára már a kommunizmus útján kocognánk a napfényes jövő felé. (Esténként persze sötétben, mert nem lenne villany). Új időszámítás szerint élnénk, és most nem 2018-at, hanem 100-at írnánk, a Nagy Kondukátor és Nagy Románia megszületésének századik évfordulóján.

A scornicești-i Tölgy a Hőnszeretett és Lánglelkű Hazafi és a mellette Lángoló Felesége, Ilonka számos nagyszerű kezdeményezéssel álltak elő, amelyeket azóta tökélyre fejlesztettek volna.

Már korábban is szép eredményeket értek el például a tudományos táplálkozás terén. Csak finoman, havonta porciózták a fejadagot: cukrot, olajat, vajat, és kimutatták a fűevés jótékony, a húsfogyasztásnak pedig felettébb káros hatását. Ezért biztatták az embereket fűleves fogyasztására, és húst is csak évente kétszer vetettek elénk. A szalámifélék csakis szójával készültek. Most, mivel egészségtelenül táplálkozunk, tele az ország patikákkal, ahol kénytelenek vagyunk beszerezni a sok táplálékkiegészítőt és gyógyszert, amit a helytelen és egészségtelen falánkságunk miatt kell szednünk. A kávé koffeintartalma is sokaknak árt, ezért nem bab-, hanem zabkávét árusítottak. Ártalmas a sok tévénézés is, ezért naponta csak kétórás műsorokat engedélyeztek, este nyolctól tízig, és sok helyen pontosan akkor szakították meg az áramszolgáltatást. Az alvás felettébb szükséges, és jól lehetett pihenni, ha elvették a villanyt. Ha ők vagy utódaik máig élnek, akkor ma nem kellene szemünket a számítógép képernyőjére meresztenünk, a hölgyek meg körmeiket nem roncsolnák mobiltelefon-vakarással. A parabolaantennákat esetleg mosdó­tálnak lehetne újrahasznosítani. Ha még tovább boldogítottak volna, akkor újabb állomások épülnek a külföldi rádió és tévéadók zavarására, és a mi rádióadónk állandóan  a házaspár cselekedeteinek ismertetését sugározná, az egyetlen  tévéadó meg újabb és újabb munkalátogatásokat mutatna. A berlini fal maradványaiból eddig felépítettük volna a nagy román falat aknazárral, és senki nem koslatna külföldre, ami már ’89 előtt is macerás volt, hisz esetleg csak kétévente és kivételesen, egyeseknek adtak útlevelet.”