David Ha’ivri

Soros programja ellentétes a zsidó nemzeti célokkal – izraeli újságíró a Mandinernek

2018. január 11. 12:18

Veszprémy László Bernát
Mandiner

„Soros ugyan zsidó, de a mi kormányunkat éppen olyan eszközökkel ássa alá, mint más kormányokat” – mondja David Ha’ivri a Mandinernek. A Jewish Press konzervatív zsidó lap újságíróját, Kfar Tapuach izraeli település volt polgármesterét, a zsidók Templom-hegyhez való jogáért kiálló aktivistát a zsidóság és Soros György, a baloldal és Izrael kölcsönös viszonyairól faggattuk.

Mivel a magyarországi baloldal történelmi okokból eddig Izrael-barát volt, ezért meglepő lehet a konzervatív magyar olvasó előtt, hogy a nemzetközi baloldal kritikus Izraellel szemben. Miért támadják a nyugati baloldali pártok Izraelt?

Sok válasz van arra, hogy miért gyűlölik Izraelt. Részben nyilván arról van szó, hogy antiszemiták és utálják a zsidókat. De egyesek a baloldalon azért is fogják a palesztinok pártját, mert rájuk tekintenek elnyomottként, az izraeliekre pedig elnyomóként. Néha pedig mind a kettő igaz rájuk, és az antiszemiták összefognak a palesztin-barátokkal. További probléma, hogy számos nemzet, amely történelme során elnyomta a zsidókat, most Izraelre mutogat, azt mondván, hogy „lám, ti is olyan rosszak vagytok, mint mi voltunk”. Ők azért fogják a palesztinok oldalát, hogy megtisztítsák a lelkiismeretüket a zsidókkal szembeni gonosztettek súlyától.

A média általában nemzeti konfliktusként mutatja be az izraeli-arab konfliktust. Vajon szerepet játszik itt a vallás is, azaz táplálják az arab oldalt a dzsihadista nézetek?

Az elmúlt évtizedek során

a radikális iszlám átvette a pánarab ideológia helyét.

Az ötvenes-hatvanas években a fő hangadó az arab nemzeti mozgalom volt, ám az mára jóformán eltűnt, és a radikális iszlám került a helyére. Ez egy vallásos konfliktus, ugyanis már nem a nacionalisták vezetik a túloldalt, hanem az iszlamisták.

Ön a telepes mozgalom szószólója: a nemzetközi közösség sokat támadja az izraeli telepeket. Hogyan vélekedik a mozgalmat ért kritikákról?

Nem a telepek felelnek a konfliktusért: eddig minden erőszakhullámot izraeli részről történő engedmények előztek meg. A Likud, azaz az izraeli kormánypárt központi tanácsa arról döntött nemrég, hogy elfogadja az izraeli telepek létjogosultságát. Ez fontos lépés, hiszen a Likud egy középen álló párt, ami nem kapcsolódik közvetlenül a telepes-mozgalomhoz. Az izraeli politikában a jobb-bal megosztás főleg a földkérdés felett van jelen. A jobboldal azt mondja, hogy „tartsuk meg, ami a miénk”, míg a baloldal azt, hogy „adjunk át minél több földet az araboknak a békéért cserébe”. A Likud középen áll, és azt mondja, hogy tartsuk meg a földet, de a béke is fontos. Nagyon fontos tehát, hogy most a középen álló párt vezetősége fogadta el a zsidóság jogát Júdeára és Szamáriára. Remélhetőleg törvény is lesz a határozatból, és ezzel megmutatjuk mindenkinek, hogy a telepek maradnak.

Talán ön is felfigyelt a V4-ek új, Izrael-barát fordulatára. Hogyan tekintenek erre Izraelben?

Alapvetően örülnek azoknak a külföldi országoknak, amelyek értékelik Izraelt, hiszen egy ilyen viszony mind a kettőnknek előnyös. Nyilván vannak fenntartások a nagyon jobboldali kormányokkal szemben, de fontos megérteni ezeknek a fejlődéseknek az irányát, és időt kell adni, hogy a másik fél is képes legyen kialakítani álláspontját a helyi zsidó közösségekkel szemben. Izraelnek nagyon különleges kapcsolata van diaszpórájával, vagyis az egyes országok zsidóságával. Ha, példának okáért lenne valahol egy jobboldali párt, ami intézkedéseket hozna a zsidó vallásos élet korlátozására, akkor a zsidó közösség okkal aggódhatna. Izraelnek segítenie kell hidat építeni ezen kormányok és a helyi zsidó közösségek között, de egyben

meg is kell védenünk diaszpóránkat, törzsünknek tagjait, és biztosítanunk, hogy nem éri őket bántódás.

Térjünk rá a Soros-ellenes kampányra. Ön online rádióműsorában azt mondta, hogy a Soros pártját fogóknak nincsen joguk a zsidó nép nevében beszélni. Kinek van ilyen joga, és kire érdemes hallgatniuk a konzervatív nem-zsidóknak az ilyen kérdésekben?

Amikor erről beszéltem a műsoromban, éppen attól volt hangos az izraeli és a nemzetközi média, hogy Magyarországon kampány zajlik Soros ellen, az arcképét felhasználva. Azt állították, hogy ez antiszemitizmus. Zsidóként és izraeli állampolgárként engem ez az állítás felháborított. Sorosnak ugyanis van egy politikai programja, ami teljesen ellentétes a zsidó nemzeti célokkal. Azoknak, akik szemben állnak az ő tervével, minden joguk megvan Soros György kritizálására, és kritizálni Sorost következésképp nem antiszemitizmus. Nyilván akadhatnak antiszemiták, akik ellenzik Sorost, de szemben állni Sorossal alapvetően nem lehet antiszemitizmus csak azért, mert Soros zsidó.

Hogyan tekintenek Soros Györgyre Izraelben?

Soros neve úgy hangzik, mint a jiddis córesz szó, ami gondot jelent. És igazából ez Soros: egy problémaokozó, mégpedig nem csak Izrael, de más országok számára is. Arra használja a vagyonát, hogy káoszt és anarchiát csináljon, illetve hogy megingassa a kiszemelt országok alapjait. Izraelben nem örülünk annak, hogy idegen elemek befolyást gyakorolnak a pénzükkel és aláássák nemzeti biztonságunkat, országunk fejlődését, illetve helyzetét nemzetközi fórumokon.

Soros ugyan zsidó, de a mi kormányunkat éppen olyan eszközökkel ássa alá, mint más kormányokat.

Ráadásul Soros egyértelműen anticionista is.

Ironikusnak tűnik, hogy antiszemitizmussal vádolják Soros kritikusait, pedig éppen Soros képviseli az új antiszemitizmust, vagyis az anticionizmust.

Így van, hiszen a baloldal egyik módszere a képmutatás. Nemrég beszéltem olyan diákokkal, akik a New York-i Columbia University-n védik Izraelt a Hamász-barát, Muszlim Testvériség-barát szervezetekkel szemben. Ezek a szervek Izraelt „pinkwashinggal”, azaz „rózsaszínre mosással” vádolják. Állításuk szerint Izrael azért ad szabadságot a melegeknek, hogy közben elnyomhassa a palesztinokat. Ez az érvelés mindent a feje tetejére állít, ugyanis a palesztin társadalomban üldözik és megölik a homoszexuálisokat, s Izrael az, amely szabadságot ad a melegeknek. A baloldalon mindent kiforgatnak. Ha valaki azt mondja, hogy „ó, én csak Izraelt támadom, de semmi bajom a zsidókkal”, akkor egyfajta politikailag korrekt álcát keres gyűlöletének. Én viszont azt felelem, hogy Izrael népe a zsidó nép, úgyhogy ha Izrael ellen vagy, akkor a zsidók ellen vagy. Az anticionizmus tehát egyértelműen antiszemitizmus.

Milyen ponton válhatna a Soros-kampány antiszemitizmussá? Hol van a határ a Soros elleni kritikákban?

Nem szabad Sorost azzal vádolni, hogy a zsidó népet képviseli. Ha valaki azt mondaná, hogy „Soros, a zsidó ezt, vagy azt csinálja”, az túlmenne egy határon. Ha valaki azzal vádolja, hogy tevékenységét azért végzi, mert zsidó, antiszemitizmus lenne.

Egyszerűen azt kritizálni, amit csinál, önmagában nem antiszemitizmus.

A Soros által támogatott szervezetek állítólag a muzulmán migránsok befogadása mellett érvelnek. Jelenthet az iszlám bevándorlás veszélyt az európai zsidóságra?

Láthatjuk, hogy azok az országok, ahová nagy számú muzulmán bevándorló érkezik, „no-go zónákkal” rendelkeznek. Ilyenek vannak Angliában, Franciaországban, de Belgiumban is. Nem mondom, hogy minden bevándorló antiszemita, de az bizonyos, hogy közösségeik megágyaznak a radikális iszlámnak és vele együtt az antiszemitizmusnak. Ez pedig veszélyes – nem csak a zsidókra, de a többségi társadalomra is. A franciaországi antiszemitizmus például már rengeteg zsidót kivándorlásra kényszerített, példának okáért éppen Izraelbe.

A nyáron riportot készítettem a hollandiai antiszemitizmusról. A holland főrabbi elmondta, hogy arab bevándorlók pár éve megpróbálták meggyilkolni. Én akkor arra gondoltam, hogy ilyesmi elképzelhetetlen lenne Kelet-Európában.

Remélem is, hogy elképzelhetetlen. Antiszemitizmus azonban mindenhol van. El kell mondanom, hogy vannak mérsékelt, de barátságos hangok is a muszlim közösségben Izrael iránt. Kevesen, de vannak. Ráadásul az arab világ és a bevándorlók maguk is szenvednek a radikális iszlámtól. Nemrég éppen Egyiptomban történt támadás hívő muszlimok ellen, ahol háromszáznál is többen haltak meg. Az ellenfél tehát a radikális iszlám.

vissza a teljes nézetre