Orbán Viktor, a tarháló topmenedzser

„Sokan találgatják, hogy vajon mi ösztönözte arra az országot nyolc éve módszeresen fosztogató Orbán Viktort, hogy a választási kampányhoz közeledve koldulni kezdjen híveitől. Nemcsak azoktól, akiket kamupályázatok nyomán kiutalt állami megrendelésekkel milliárdosokká tett, nemcsak azoktól, akiket trafikokkal, céges felügyelőbizottságokkal, önkormányzati lakásokkal és állami földekkel százmilliomosokká tett, és nem is csak azoktól, akiket politikai alapon képviselői vagy köztisztviselői állásokhoz juttatott, így emelve őket a magyar társadalom felső egy-két százalékába – hanem mindenkitől. Orbán Viktor koldul a kisnyugdíjastól, koldul az ápolónőtől, koldul a tanártól, koldul a vállalkozótól – mindazoktól, akik zsebéből Orbán Viktor politikája nem kevés pénzt ránt ki. Miért tarhál a magyaroktól az ország leggazdagabb embere és az általa vezetett maffiapárt? Hiszen végtelen mennyiségű pénz van a bankszámláikon, akár Magyarországon, akár Svájcban, akár a Seychelle-szigeteken. Miért kunyerálnak, hiszen ez fagyipénz ahhoz képest, amit nap mint nap nagyüzemi módszerekkel kihordanak az országból?

A népszerű magyarázatok mindegyikében van némi igazság. Habony Árpád egyetlen pillanatot sem szalaszt el, hogy korunk kommunikációs csodafegyvereit, az áldozati pózokat minél szélesebb körben demonstrálja. A népmese tanúsága szerint az egyszeri szegénylegény a hétfejű brüsszeli sárkánnyal küzd. Eszköztelen: pénz és fegyver nélkül a helyzete szinte kilátástalan. Itt az alkalom, hogy legalább egy parittyát adjunk Dávid kezébe a Soros György arcát viselő Góliát elleni harcához. Az is igaz, hogy a Jobbik gyűjtésére kifejezetten jó választ ad a Fidesz, ha fel tud mutatni egy nagyobb és eredményesebb adakozást. A szavazófülkéhez is könnyebb elrángatni azt, aki már pénzküldéssel is bevonódott a realityélménybe. Az Állami Számvevőszék esetleges vizsgálatait és a 2022-es vagy 2026-os vereséget követő számonkérést is egyszerűbb lesz kezelni, ha a Fidesznek legalább a választási kampánya nem sokkal szennyesebb, mint az elmúlt évtizedek gyakorlata. De akárhogy is, van benne kockázat: kapzsi, önelégült húzás, amelynek mentén képes lehet kampányt tematizálni az ellenzék, az ugyanis köztudottan visszatetsző felállás, ha egy milliárdos kéreget. A Fidesznek jelen állás szerint minden kockázatos lépést kerülnie kellene, minthogy idei választási győzelme a migráció közegében, a jelentős médiafölény birtokában, a megosztott és felvásárolt ellenzékkel szemben nem lehet kérdéses.

A Fidesz vezetőinek mégis a koldulás mellett kellett dönteniük, mert pártjuk nem olyan párt, mint a többi. A Fidesz egy profin működő vállalat, amelyet profi menedzserek vezetnek. A szocialisták hatalmának idején volt alkalmunk megfigyelni, hogy a párt vezetőinek számára az MSZP csak egy ugyanolyan kifizetőhely, mint a központi költségvetés vagy a BKV. A szocialista nagyurak és vállalkozó haverjaik mindent elmartak, ami mozdítható volt: nyolc év kormányzás után nem csak a költségvetés és a BKV volt csődközelben, maga az MSZP is – miközben Gyurcsány Ferenc és Hiller István családja semmilyen téren nem szenvedett szükséget. A Fidesz nem így működik: Orbán Viktor pártjában nem szabad rablás uralkodik, hanem céges profizmus és hűbéri adományok személyi függőségen alapuló rendszere – korrupt és ártalmas, de tagadhatatlanul tervszerű szisztéma.

A Fidesz Magyar Polgári Szövetség nevű céget nem politikusok, hanem üzletemberek vezetik. Amikor olyan piaci területet látnak, mint a haza árulása gazdag migránsoknak vagy a tarhálás az állampolgároktól, ők mindig profitot maximalizálnak – míg Habony Árpád rájuk nem szól, hogy ez tarthatatlan, mert bukással fenyeget. Míg a pszichopátiás kapzsiság pusztán kockázatos, de nem életveszélyes, ők gátlások nélkül élnek vele. Ezek az emberek nem azért lettek milliárdosok, mert valaha életükben nagyvonalúak voltak, hanem mert minden forintot felmarkolnak. Amikor ezek a cégvezetők azt látják, hogy a 444.hu, vagyis egy profitérdekelt vállalat egy külföldi kockázatkezelő alappal a háttérben olyan pofátlanul tarhál pénzt az olvasóitól, mintha valami szociális intézmény volna, a fideszes döntéshozók nem értik: miért ne csinálnának ők is pénzt az emberek idiotizmusba hajló jó szándékából? Ha Uj Péter meg az amerikai milliárdos befektetői rossz érzés nélkül elteszik a magyar emberek pénzét, akkor egy olyan nemzeti cég, mint a Fidesz, miért ne tegye ugyanezt?

Nem a Fidesz tarhálása itt az igazi probléma, hanem az, hogy a közösségi finanszírozás fogalmával milyen tömeges visszaélés zajlik ebben az országban. Egyesek gyermekrákra hivatkozva koldulnak maguknak fényes egzisztenciát, mások vezető hírportált üzemeltetve és Orbán kunyerálásán gúnyolódva húzzák le olvasóikat, miközben az ország legnagyobb cége ugyanolyan szemérmetlenül hajt ki minden fillért a szavazóiból, mint az Apple a tervezetten elavuló telefonokból, vagy a British Petroleum a Mexikói-öbölben üzemelő olajkutakból.

A közösségi finanszírozás fontos eszköz – így működik például a Mérce.hu, ahol nincs reklám, nincsenek nyereségvezérelt szempontok, ezek helyén egy küldetés áll. Közösségi finanszírozásra számtalan alapítványnak, civil szervezetnek és kulturális projektnek szüksége lehet. A cégek általános visszaélése az adománygyűjtéssel pusztító mértékben erodálja ezt a gazdasági modellt: egyrészt elszívja a forrásokat a valóban civilektől, másrészt hitelteleníti őket. Vagy működjön előfizetéses finanszírozás, és tartozzon hozzá prémium tartalom, vagy üzemeljen egy nyilvános költségvétésű civil projekt, amely minden fillérjét arra a közérdekű célra fordítja, amelynek az előmozdítására alakult – de senki ne érveljen a hibrid megoldások mellett, mert azok alapvetően tisztességtelenek! Ha a 444 pénzt szed be az olvasóitól, akkor adjon nekik tulajdonjogot! Egy piacon működő vállalat nem alamizsnát gyűjt, hanem befektetőket. A Fidesz megmaradt értelmiségének pedig abba volna érdemes belegondolnia, hogy ez a mértékű kapzsiság előbb-utóbb mindent tönkretesz. Még Orbán Viktor kormányának tagadhatatlan érdemeit is.”