Kedves politikusok! A gyerek nem kellék és nem dekoráció!

„Tudom, hogy gyerekkel, kutyával és naplementével mindent el lehet adni. Megértem, hogy az ebek nehezen idomíthatók, és a választópolgárok között vannak „macskásak”, tehát a kutyák jelenléte megosztó, mondjuk, szoboravatáskor, alapkő letételkor, út átadáskor, közösségi házakban és művelődési központokban tartott ünnepélyekkor. Azt is elfogadom, hogy naplementében nehéz fotózkodni. Tehát igazából a szegény egyszeri politikusnak igazából egyetlenegy tuti marketingeszköze marad; a gyerek. De az ég szerelmére, felejtsétek már el, hogy gyerekeket úgy használjátok a saját politikai céljaitok eladására, mintha nem lenne holnap!

A csepregi önkormányzatnak az a »zseniális« ötlete támadt, hogy ha már egyszer Luca-napkor adnak át egy frissen betonozott útszakaszt, akkor talán valaki felidézhetné a térdeplős népszokást (kotyolás). Briliáns ötlet, viszont gondolom, az öltönyös urak szépen élre vasalt nadrágját tönkretette volna a térdeplés, meg egyébként is, a hidegben nem annyira vidám a betonon tartózkodni, úgyhogy valamit ki kellett találni. És hát, kik azok, akik hidegben is szeretnek a földön csúszni-mászni? Akiknek puhán bélelt kezeslábasuk van így télvíz idején, aminek meg se kottyan a Luca-napi hideg? Hát a gyerekek! »Így van, legyenek hát gyerekek, akik letérdepelnek az útra!« – gondolhatták az önkormányzatban (vagy a pártban), akik az útavatáskor felidézik ezt a remek népszokást, ezzel adva »remek aláfestést« a politikusok nagyszabású beszédeihez.

Az alkalomról számos kép is készült, mert egyrészt ez a vidám útavatás nem merülhet feledésbe, meg amúgy is, muszáj megmutatni a választópolgároknak, hogy a képviselő urak szeretik a gyerekeket (így tehát rossz emberek nem lehetnek).

Atyaég! Tényleg el kell mondani 2017-ben, hogy ez rohadtul nincs rendben? Hogy a gyerek nem biodíszlet? És nem is cuki sorminta a terem oldalában, az átadásra váró épület, úttest, szobor, stb… mellett?!”