Bűn a pártélet

„Mert hát mégiscsak az a helyzet, hogy a Magyar Köztársaság pártjai évtizedeken át közösen bűnözésre ítélték egymást. Irreális, betarthatatlan pártfinanszírozási szabályozást tartottak életben, amelyben a jogszerűen elkölthető és megszerezhető kampánypénz a reális költségek töredékét fedezhette csak, a költségek nagyobb részét csak feketén lehetett megszerezni és elkölteni. Voltak különbségek abban a tekintetben, hogy ki milyen mértékben volt sáros, de mindenki sáros volt, az illegális pártfinanszírozás legnagyobb mestere pedig Simicska Lajos volt. Ezzel a hátérrel kell most tiltakozni Simicska és jelenlegi pártja ellehetetlenítése ellen.

Mi lenne most az őszinte beszéd? Az, hogy jelenleg senki nem tudja megakadályozni, hogy Orbán és pártja annyit lopjon, amennyit akar, és azt sem, hogy az egész államkincstárból kampányoljon, és ilyen körülmények között egyetlen ellenzéki párt finanszírozása sem lehet annyira jogszerűtlen, hogy helyteleníthetnénk, és helyeselhetnénk a szankcionálását. De ellenben a helyzet normalizálódásának kezdetén a pártfinanszírozás szabályozását gyökeresen át kell alakítani, hogy legalább ne legyen kötelező és elkerülhetetlen a csalás.”