Hetilap

Jön a harmadik világháború?

Eszkaláció a Közel-Keleten
VI. évfolyam 16. szám

A romapasztorációban is merjünk nagylelkűbbek lenni

2017. december 07. 15:47

Egyházmegyémben egyre nagyobb számban élnek halmozottan hátrányos helyzetű személyek, főként a roma lakosság körében. Azt a sajátos lelkipásztori dilemmát vetettem föl, hogy szabad-e kettős mércét alkalmaznunk a szentség kiszolgáltatásánál. Interjú.

2017. december 07. 15:47
Orosz Atanáz
Magyar Kurír

Volt-e esetleg olyan téma, amit fölvetett; vagy kérdés, amit föltett neki?

Egyházmegyémben egyre nagyobb számban élnek halmozottan hátrányos helyzetű személyek, főként a roma lakosság körében. Azt a sajátos lelkipásztori dilemmát vetettem föl, hogy szabad-e kettős mércét alkalmaznunk a szentség kiszolgáltatásánál; bizonyos kánonjogi követelményekről, vagy egyáltalán követelményekről lemondani akkor, amikor eléggé reménytelennek látszik, hogy az a személy azt a követelményt teljesíteni tudná – akár a keresztség kiszolgáltatásához, akár az elsőáldozáshoz. Erre adott nagyon bátorító választ a Szentatya.

A három evangéliumból jól ismert mondatot idézte: »Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért.« Ezért javasolta, hogy a legalaposabb mérlegelés után, lelkipásztori bölcsességgel alkalmazzuk minden személyre azt, ami annak a személynek az üdvösségére szolgál, hiszen ez a célunk a lelkipásztorkodás esetében. Nem javasolja, hogy bárki esetében is megtagadjuk a keresztség szentségét, még ha olykor nem is látjuk a folytatás konkrét lehetőségét. Biztatott bennünket arra, hogy hagyatkozzunk a Szentlélekre, aki láthatatlanul is tovább működik a szentség kiszolgáltatása után abban a személyben. Másrészt pedig biztatott, hogy a nagyvárosok peremén élő, olykor ritkább vallásgyakorlathoz hozzászokott emberekhez hasonlóan a romapasztorációban is merjünk nagylelkűbbek lenni, hiszen eredmény csak így várható.

Végül is ha meggondoljuk Ferenc pápa megnyilatkozásait, akár az Amoris laetitiát vagy egyéb buzdításokat, azok is mind az emberséges megközelítést keresik. Például ne ragaszkodjunk annyira mereven a szabályokhoz – ez a reggeli szentmiséken is előkerül –, hanem azt nézzük, hogyan tudjuk fölemelni az embert.

Igen. Valószínűleg nem először hivatkozott arra az esetre, amelyet saját országában tapasztalt meg, talán nem a fővárosban, de valamelyik szomszéd egyházmegye püspökénél vagy lelkipásztorainál, akik nem keresztelték meg a leányanya újszülött gyermekét. Most is ugyanazzal a nagyon hangos tiltakozással kommentálta a Szentatya ezt az esetet, mint annak idején egyik homíliájában: egy olyan leányanyának a bátorságát, aki mégis kihordta ezt a magzatot, világra hozta, és vállalta a világ előtt ezt a rizikót, inkább értékelni kellene, és nem pedig büntetni, mint ahogy azt a keresztelést megtagadó lelkipásztor vagy főpásztor tette.

Említette a roma lakosságot. Erdő Péter bíboros beszámolt arról, hogy átadtak a Szentatyának egy lovári nyelvű bibliát. Ezzel kapcsolatban a Szentatya tovább buzdította önöket.

Igen. A latin szertartásúakat biztatta egy hivatalos, jóváhagyott lovári szentmiseszöveg kiadására. Metropolitánk, Kocsis Fülöp megemlítette, hogy a görögkatolikusoknál már évtizedek óta van egy sajátos cigány liturgia, amit elsősorban Hodász, Kántorjánosi közösségeiben és a máriapócsi cigánybúcsún szoktunk végezni és gyakorolni.

Aktívan bekapcsolódnak ők az Egyház életébe a Miskolci Egyházmegye területén?

Vannak olyan falvaink, ahol aktívan bekapcsolódnak. A kérdésem viszont éppen azért fogalmazódott meg, mert – ezt a Szentatyának is szóvá tettem – a legtöbb helyen a keresztelés után a vallásgyakorlás ilyen nyilvános formája abbamarad. Templomainkban nem sokat látjuk a roma lakosságnak azt a részét, akikhez az élet számos területén kötődünk. Jelenleg inkább a hitoktatásban találkozunk velük, hiszen sokan választják a szülők közül a katolikus hitoktatást, de ott sem látjuk mindig azt az érdeklődést és fegyelmezettséget, amelyet a téma megkívánna. Ez volt az a lelkipásztori probléma, amire a Szentatya válaszát kértem és provokáltam.”

Játsszon és nyerjen páros belépőt!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 11 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
avízazúr
2017. december 08. 10:07
Nem tudom, hogy jól emlékszem-e, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete nem túl régen egyházi kérésre kimondta, hogy "görög katolikus", azaz külön írandó.
Zalailáma
2017. december 08. 09:35
Azért nem kicsit visszás ez a mondat: "A latin szertartásúakat biztatta egy hivatalos, jóváhagyott lovári szentmiseszöveg kiadására." Bocsánat, de milyen "latin szertartásúakról" beszél Luciferenc? Az új rítus bevezetésével a római katolikus egyházban ugyanis gyakorlatilag eltűnt a "latin szertartás", az egész világra kiterjedő katolikus liturgikus egység tulajdonképpen a minimumra redukálódott. A "latin szertartásnak" éppen ez a képmutató argentin pernahajder az egyik legfőbb ellensége, ott tesz be a hagyományhű katolikusoknak, ahol csak tud. Oda jutottunk, hogy sem a papjaink, sem a katolikus értelmiség többsége már egyáltalán nem tud latinul. De hogyan is tudnának, amikor gimnáziumainkban, szemináriumainkban legfeljebb nyomelemként maradt meg a latinoktatás, amivel természetesen a latinos műveltség, szónoki tudás is ment a lecsóba. A szellemi mélyrepülés és az igénytelenség egyházi berkekben (ld. egyházzene, -építészet, liturgikus ruhák stb.) brutális méreteket ölt, az ember csak vinnyog az állapotok láttán. A legrosszabb azonban talán az számunkra, katolikus magyaroknak, hogy a népnyelvű szertartások bevezetésével eszközt kaptak a környező országok az elcsatolt magyarság asszimilációjának felgyorsításához. A helyi, az állammal összejátszó püspökök ugyanis tudatosan akadályozhatják a magyar nyelvű miséket, a magyar érzelmű papok működését a helyi magyarság körében. Teszik ezt különösen csángóföldön, de nem sokkal jobb a helyzet a tótoknál sem. Gondoljunk csak bele, milyen sebességű a nyelvföladás, ha már nem csak a hivatalokban, az iskolákban, a gazdaságban, de már a miséken, keresztelőknél, esküvőknél, temetéseken is románul, szlovákul kel beszélni! Isten mentse az erdélyi magyarokat attól, hogy a pápa egy oláhszívűvé vált moldvai csángó papot nevezzen ki gyulafehérvári püspöknek!
Gregorius
2017. december 07. 23:01
Ez görögkatolikus, róluk ismert az, hogy talán az egyetlen nagyobb egyház, amelyik valamiféle sikereket ért el a romák között.
avízazúr
2017. december 07. 17:57
Nem is értem a püspök úrnak a dilemmáját, hogy""megkereszteljük-ne kereszteljük meg a roma gyerekeket" , ha nem látjuk a további vallásgyakorlás esélyét. A nem romák esetében is felmerül ugyanez a kérdés néha-néha??? Vagy ott elég a keresztszülő fogadalma?? A magukat katolikusnak valló emberek sokasága - romák és nem romák egyaránt - csak a három legjelentősebb élethelyzetben veszi igénybe az egyházát: születés, házasságkötés ,elhalálozás esetén. Miközben sokuk valójában istenfélő. Az egyház evidens feladatának gondolom azt, hogy ne eltávolítsa az alkalmanként megjelenő embereket, hanem utánuk nyúljon, s legalább ebben az istenfélő állapotukban megtartsa őket.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!