Ha a rendszerváltás óta eltelt lassan harminc év politikai baklövéseit lajstromozzuk, a jobboldal számlájára írhatókat is össze kell szednünk, ugyanis van mit feljegyezni. Következzen hát a tíz legnagyobb történelmi tévedés, amit a polgári oldal nézett be az utóbbi harminc évben!
 
1) Göncz Árpád köztársasági elnökké emelése
A sokat emlegetett, híres-hírhedt MDF-SZDSZ paktum egyik alfejezete szólt arról, hogy a korábbi négyigenes népszavazást követően a Parlament válassza meg a köztársasági elnököt. Így került a jelölés joga az SZDSZ-hez, akik Göncz Árpádot szavaztatták meg legfőbb közjogi méltóságnak. Vele egy olyan, alkotmányos kereteket rendre szétfeszítő regnálás kezdődött, amely gúzsba kötötte az első szabadon választott kormányt. Az MDF tökön szúrta magát Gönczcel, még ha ez előre nem is volt látható.
 
2) Az elmaradt igazságtétel
Az Antall-kormány történelmi hibái között meg kell említeni a félresikerült kárpótlást. Sem a személyi, sem a vagyoni jellegű kárpótlás nem ment maradéktalanul, a közakaratnak megfelelően végbe. Ráadásul a spontán privatizáció az állami vagyon elherdálását eredményezte, különösen fájó a termőföldek ellenőrizetlen kezekbe jutása.
 
3) Az Ukrajnával kötött alapszerződés
A demokratikus átmenet részét képezte külpolitikai téren a változó európai helyzethez való alkalmazkodás, Magyarország pozíciójának kijelölése a szomszédos országok viszonylatában. Ennek jegyében kötötte meg az Antall-kormány Ukrajnával azt az alapszerződést, amelyben minden esetleges területi igényről lemond. Azonban a szerződés sem a kisebbségi jogok tiszteletben tartását nem garantálta később, sem pedig az autonómia lehetőségét nem rögzítette. Hozzá kell tenni, hogy ennek mintájára készült a Szlovákiával és Romániával kötött, hasonló szellemű megállapodás a Horn-éra alatt.
 
4) Az ügynökkérdés rendezetlensége
Sem az Antall-kormány, sem később a Fidesz-kormányok nem tettek valós kísérletet az elmúlt rendszerrel való politikai és büntetőjogi szembenézésre. Az MDF csukott szemmel, naivan asszisztált a pártállami nómenklatúra hatalmának átmentéséhez. Nem volt lusztráció, a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság lesöpörte, így a jogi szankciókból nem lett semmi. Ahogy az állambiztonság irányítóinak kilétére sem derült fény. A szenzitív adatok nyilvánosságra hozását elvető, azonban a felelősöket megnevezni szándékozó Schiffer András-i tervezet sem talált visszhangra, az ügynökakták zárva maradtak. (Bár Gulyás Gergely javaslata bíztató fejlemény.)
 
5) A 2002-es bukás
Az első Orbán-kormány egy gazdaságilag és morálisan szétzilált, közbiztonsági anarchiában fuldokló országot örökölt Hornéktól, így óriási munka volt 1998 és 2002 között, a kisgazda ballaszt ellenére konszolidálni és fejlődési pályára állítani Magyarországot. S ugyanekkora óriási hiba volt hátradőlni, a gőgös, „úgysem veszthetünk" piedesztálról várni az újabb választási győzelmet. Az első forduló után pedig már hiábavaló volt az egyébként lélekemelő mozgósítás. Visszajöttek.

Toptizes – A baloldal 10+1 történelmi tévedése

6) Schmitt Pál köztársasági elnöksége
Büszkék vagyunk Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnokságára, és elismerjük sportdiplomáciai sikereit is. Mégis baklövésnek kell tartani köztársasági elnökké emelését. Néha egészen abszurd ötleteivel, gesztusaival és botlásaival messze nem sugározta azt a méltóságot és bölcsességet, amit az ember fia egy köztársasági elnöktől várna. A zavaros hátterű doktori disszertáció pedig egyértelműen zsarolhatóvá tette. Egyszerűen nem lett volna szabad ennek kitenni sem őt, sem az országot.
 
7) Az elmaradt elszámoltatás
Nem a baloldali kormányzásba belerokkant, egyszeri választópolgár választópolgár vérszomját elégítette volna ki a Fidesz által fennhangon hirdetett elszámoltatás, hanem a közelmúlt reális értékelését segítette volna. Azonban ma mit látunk? A 2010 előtti időszak egyetlen prominens politikusa sincs felelősségre vonva, az elszámoltatás félgőzzel meginduló gépezete évekkel ezelőtt megakadt.
 
8) Zoltai Gusztáv rehabilitálása
Jelképes értékű lépés volt a Lázár János vezette Miniszterelnökség szerződött tanácsadói közé emelni Zoltai Gusztávot. A volt kommunista munkásőr foglalkoztatása még Kóka János diplomata-útlevelénél is irritálóbb lépés volt egy olyan polgári kormányzattól, amely nemcsak retorikailag határolja el magát következetesen a kommunizmustól.
 
9) A netadó tervezete
Az utóbbi két Orbán-kormányról elmondható, hogy jó témaérzékkel politizált, általában a választói közhangulatot és társadalmi igényeket ügyesen tapintotta ki. Ezért is tekinthető érthetetlen mellényúlásnak az internetadó tervezete, amely szinte azonnal tízezreket vitt az utcára, és táptalajt adott olyan wannabe-hősök felemelkedésére, mint Gulyás Balázs aktivista. A kormány egyszerűen nem látta be, hogy a net megadóztatása a 21. században a fiatalok jelentős rétegeinél olyan vörös posztó, mintha a vizitdíj volt a Gyurcsány-érában.
 
10) A vasárnapi boltzár
A netadóhoz hasonló balfogás volt a sietve bevezetett, majd később elejtett vasárnapi boltzár is. Ez az intézkedés sem találkozott semmiféle egyöntetű, össztársadalmi igénnyel. Méltányolható okokból született, azonban szükségszerűekből lett el is törölve: az átlagpolgár ugyanis annyit észlelt az egészből, hogy vasárnap nem tud a megszokott helyen bevásárolni. Szerencsére a kormány hamar ráébredt arra, hogy nem kiskorúsíthatja saját állampolgárait, így a boltzárnak befellegzett.