Pozitív homály

„Miért is okozhatott fejtörést a Fitch számára annak kimondása, hogy most már Magyarországgal is érdemes a pénzügyi befektetéseknél számolni? Tudvalevő, hogy a hitelminősítők szakértőitől távol áll mindenfajta direkt politizálás, még akkor is, hogy ha a magyar kormány nem egyszer megvádolta őket ilyesmivel. Igaz, hogy ez még azokban a számunkra kínos esztendőkben történt, amikor a befektetésre nem ajánlott – közkeletű elnevezéssel bóvli – osztályzatot kapott államok szégyenpadján ültünk, 2011 és 2016 között. A hitelminősítők a politikusok különböző kiszólásaira vajmi keveset adnak, besorolásaikat ezektől függetlenítik. Nagy dilemma azonban, hogy a parlamenti választások közeledtével mi a kedvezőbb a tőkepiacnak, egy unortodox, lépéseiben kiszámíthatatlan, az Európai Unióval folyamatosan harcban álló kormánnyal együttműködni, amely számos mutatóján, így a gazdasági növekedésen, a GDP-arányos államháztartási hiányon, a munkanélküliségen vagy a folyó fizetési mérlegen javítani tudott vagy egy olyan ellenzékkel, amelyet a jelenlegi formájában kormányképtelennek tartanak. S a Fitch-nél az előbbire adták a voksot. Egy évük van rá, hogy elgondolkodjanak azon, jól tették-e? Különös tekintettel arra, hogy GDP-arányos államadósságunk félreszámolásáért költségvetésünk uniós feddést kapott. S a Fitch-nél is tudják: Brüsszel ezúttal aligha felejt.”