A Fidesz már készen áll a választási küzdelemre

„A közvélemény-kutatások a biztos pártválasztók körében hatvan százalék körüli támogatottságot mutatnak. Reális kép ez?

Nem. Nem szabad hinni az ilyen kutatásoknak. Számtalanszor megtapasztaltuk, hogy nehéz pontosan felmérni a választói hangulatot. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában, sőt az egész világon – gondoljunk csak a tavalyi amerikai elnökválasztásra – komoly pontatlanságok vannak a kutatásokban. Ráadásul azt sem zárhatjuk ki, hogy akik ma nagyon magasan mérik a Fidesz népszerűségét, egy-két hónap múlva egy valamivel alacsonyabb, de még így is jó népszerűségi mutató esetén már hanyatlásról, a kormánypártok válságáról beszélnek majd. A közvélemény-kutatások nézegetése helyett annak a világos és őszinte üzenetnek a választókhoz való eljuttatására kell összpontosítani minden erőnket, hogy Magyarország polgárainak a biztonság megőrzésére és a jólét megteremtésére kizárólag a Fidesz–KDNP-pártszövetség kormányzása ad esélyt.

Mi a véleménye arról, hogy az egykori kihívó, a MSZP a végelgyengülés jeleit mutatja?

Sohasem hiteles és aligha őszinte egy versengő demokráciában az egyik kormánypárt képviselője részéről azon keseregni, hogy milyen gyengék az ellenfelek. Az ellenzék látványos impotenciája csak növeli a mi felelősségünket. Az MSZP-nek már 1990-ben szét kellett volna esnie, mert akkor esély lett volna arra, hogy nemzeti alapon álló baloldali, szociáldemokrata párt jöjjön létre. Ehelyett egy posztkommunista gyökerű, többnyire a diktatúra állampártjának reformpolitikusaiból álló alakulat rontotta itt a levegőt évtizedeken keresztül, többször is kormányra kerülve. Érdekes, hogy akkor esnek szét, amikor a biológia törvényszerűségei folytán a szocialisták túlvannak a generációváltáson. Ez intő jel. Akik a szociálliberális oldalon mindenféle demokratikus legitimáció nélkül évtizedek óta meghatározzák, hogy merre van az előre, most döntöttek úgy, hogy már nem irányítani próbálják az MSZP-t, hanem felszámolni. Ennek az egykor volt SZDSZ egykori értelmiségi holdudvarához tartozó csapatnak történelmi érdeme, hogy sokkal többet ártott a balliberális oldalnak, mint amennyit mi minden ilyen irányú szándékunk ellenére valaha tudtunk. Mi kívülállóként jó kormányzati teljesítményre törekedve, és amíg a választási kampány előtt még lehetséges, érdemi kormányzás közepette nézzük azt a bicskázást, amely a baloldalon életjeleket mutató kis és törpepártok egymással szembeni küzdelmében zajlik. De az kívülről nézve is szomorú, hogy a bárd annak a Gyurcsány Ferencnek a kezében van, aki kormányzásával egyszer már tönkretette az országot. –

A Jobbik egyre több gesztust tesz a baloldalnak. Milyen ellenzéki forgatókönyvekre számítanak?

Nem azért zárhatjuk ki a Jobbik–DK választási együttműködést, mert Vona Gábornak elvi fenntartása lenne Gyurcsány Ferenc pártjával kapcsolatban vagy egyáltalán a világon bármivel szemben, hanem mert ők is arra jutottak, hogy ezzel összességében csak szavazókat veszítenének. Egy ilyen együttműködés mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné a Jobbik teljes elvtelenségét, azt, hogy feladták a korábban is elfogadhatatlan, de mégiscsak létező alapelveiket. Amikor Vona Gábor – saját megfogalmazása szerint – megölte a párt lelkét, ezzel forgalomképessé és eladhatóvá tette a Jobbikot, hogy azután gyorsan értékesítse is. Ha a Jobbik vezetése úgy kalkulálna, hogy megéri összefogni Juhász Péterrel, Karácsony Gergellyel vagy Gyurcsány Ferenccel, az ő oldalukról ennek már semmi elvi akadálya nem lenne. Csak ők is tudják, hogy a haszonelv alapján ez 2018-ban még nem kifizetődő nekik. Úgyhogy a 106 egyéni körzetben valószínűleg mindenhol lesz egy baloldali, egy jobbikos és egy kormánypárti jelölt.”