Az öntudatos Közép-Európa

„De mi történt a Nyugattal, Nyugat-Európával az elmúlt évtizedekben?

Paradox módon ami Nyugat-Európában történt, arról nem csak Nyugat-Európa tehet. Voltak, és vannak erők, amelyek Európa átalakítását tűzték ki célul. Ezek a globális piac urai, akik kezdettől abban érdekeltek, hogy Európa meg­gyengüljön és elveszítse tartását. Mi adta Európa erejét és tartását, amivel ellen tudott állni egészen a nyolcvanas-kilencvenes évekig a globális piacnak, vagyis a mindent az útjából elsöpörni akaró profitéhségnek? Három dolog: a közjó iránt elkötelezett állam, a nemzettudat és a keresztényi, jézusi alapokon nyugvó erkölcs. Európa alapértékei, amelyek az ötvenes-hatvanas-hetvenes években csodálatos jólétet teremtettek Nyugat-Európában.

A globális piac ezeknek az alapértékeknek a megtörését egyfelől gazdasági válságot inspiráló konkrét lépésekkel indította el: gondoljunk a dollár aranyfedezetének megszüntetésére 1971-ben, illetve a hetvenes évek olajválságaira, amelyek létrehozták az úgynevezett petrodollárt.

Másfelől pedig eszmei mozgalmak beindításával támadta meg a globális elit a hagyományos európai értékeket. Ezen belül is két fő vonulatot kell említenünk. Az egyik a neoliberális gazdasági elmélet, amely fellépett a keynesiánus, a közjót előtérbe állító, aktív állami tevékenységre épülő szociális piacgazdasággal szemben, meghirdette a piac – a globális piac! – mindenhatóságát az állam felett, s a kilencvenes évekre elsöprő sikereket aratott. (Gondoljunk a washingtoni konszenzusra 1989-ből.) A másik vonulat a frankfurti iskolából elindult kulturális marxizmus, amelyet olyan értelmiségiek képviseltek, mint Theodor Adorno, Max Horkheimer, Walter Benjamin, Herbert Marcuse, Jürgen Habermas, de ide sorolható Lukács György is. Ők az értékek relativizmusát hirdették, minden hagyományt megkérdőjeleztek, s meg akarták szabadítani a nyugati embert minden izmustól, így a patriotizmustól, s természetesen a vallásosságtól is. A frankfurti iskola által képviselt értéktagadás, totális individualizmus először az Egyesült Államokat hódította meg, szellemi hátterét jelentette a ’68-as diáklázadásoknak Nyugat-Európában is (gondoljunk például Daniel Cohn-Benditre), s az ezredfordulóra kifordította önmagából Nyugat-Európát.”