Mindenki érintett, mégis sokan nem értik – #metoo pszichológus szemmel

2017. október 25. 11:54

Bár a tények makacs dolgok, van, aki nem szeret törődni velük. Ez az igazságos világba vetetett hit. Önvédelmi torzítás.

2017. október 25. 11:54
Reményiné Csekeő Borbála
Mindset Pszichológia

„Talán nem akarják hinni, hogy velük – hogy velünk, lányunkkal, fiúnkkal, párunkkal is történhet bármikor visszaélés. Mindenki szeret olyan magyarázatot találni az eseményekre, amiből levezethető, hogy a tragédiák elkerülhetőek. »Csak úgy hirtelen lehúzta a nadrágját? No, olyan biztosan nincs!« Ha csak a könnyűvérű, erkölcstelen, kihívóan öltözködő nőket érheti szexuális bűncselekmény, akkor meg van a recept, hogyan úszhatjuk meg mi. »A én gyerekemmel, unokámmal biztosan nem!« »Nem áldozattípus.« »Olyan jó kislány… A fiúval meg mi történhetne?« Bár a tények makacs dolgok, van, aki nem szeret törődni velük. Ez az igazságos világba vetetett hit. Önvédelmi torzítás.

Aztán lássuk be, nem kellemes olyan világban élni, ahol mindenkiben a potenciális bántalmazót látjuk. Talán ezért igyekszünk szűkíteni a kört. Szeretnénk csak a rossz arcú, alkoholszagú, zavaros tekintetű emberektől félni. Ha már a jól öltözött, tehetséges, jó modorú férfiaktól és nőktől is tartani kell, akkor hogyan érezzük magunkat és szeretteinket biztonságban? »Ő? Hiszen őt ismerem… Láttam a rendezését, bajnok a tanítványa, a lányom iskolájában is tanított… Ő biztosan nem. Ugye nem?! Mondja már valaki, hogy ő nem!« (...)

A szégyen nagyúr. Az áldozatok talán remélik, hogy túl lesznek rajta egyedül. Ha senki nem tud meg semmit, olyan mintha meg se történt volna. »Órákig mosakodtam, pedig hozzám se ért… Nézegettem magam a tükörben, ugye nem látszik? Ugye a szavak nem hagynak nyomot? Most már romlott vagyok? Bukott nő?« 

»Miért beszélnek most? Mit akarnak?« Talán szabadulni szeretnének az emlékbetörésektől, rémálmoktól. Talán mert most tart ott a gyógyulás, hogy már nem magát érzi bűnösnek, »megrontottnak«. Már tudatosabb, mint tíz, húsz, harminc évesen. Mert már nem csak magáért érez felelősséget. Talán mert gyerekei is vannak, akikért aggódik. Talán mert most nagyobb biztonságban érzi magát. Talán mert akkor tud felébredni a rémálomból, ha valaki végre igazolja: nem, nem álmodik. Ez a valóság. Igazolja azzal, hogy kiírja: »velem is megtörtént«. Vagy azzal, hogy »én is ott voltam«. Vagy azzal, hogy „én voltam – és bánom, és fáj, és nem akartam, sajnálom, és vállalom a következményeket…«

Sok a talán, mert minden történet más. De minden áldozatnak ugyanarra van szüksége. Biztonságra. Fizikai és érzelmi biztonságra. Arra, hogy higgyenek neki. Ne neki kelljen magyarázkodnia vagy tekintettel lennie másokra. Ne neki kelljen megszűrni, hogy mit bír el a környezete a történetéből.

Az áldozatnak szüksége van arra, hogy elismerjék érzelmei jogosságát, ne akarja senki közhelyekkel vigasztalni. Ne bagatellizálják történetét, de mondják ki: nem övé a felelősség az elkövetők bűneiért. Vállaljanak vele szolidaritást. Ne hagyják szó nélkül, ne hagyják egyedül.

A »me too« pont ezt jelenti: velem is megtörtént, nem vagy egyedül!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 170 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
írmag
2017. október 25. 20:17
Van elég bulvár sajtórötyi sajnos az országban, nem lehetne ezeket a ki kivel, jó volt, nem volt jó, ki se fizetett ügyeket azokban megtárgyalnotok?
Morgen
2017. október 25. 15:07
"Még ő kért bocsánatot Martontól, mert attól félt, baja lesz belőle, hogy elugrott a kuki elől. Még hogy ő indított volna hadjáratot egy atyaúristen ellen? Marton nem a pistajóska volt, hanem Sárosdi egy senki, Marton meg a valaki; a senki egész jövője pedig a valaki(k)től függ. " Az ilyen "atyaúristeneket" nem lehet elküldeni melegebb éghajlatra? Ha jól tudom, húsz évvel ezelőtt már nem a Kádár-éra uralta a terepet! Most akkor az ilyen "atyaúristeneknek" ma is előjoguk van? Ki adja ezt nekik? Nem azok, akik gumigerincűek?
Morgen
2017. október 25. 14:18
. »Órákig mosakodtam, pedig hozzám se ért… Nézegettem magam a tükörben, ugye nem látszik? Ugye a szavak nem hagynak nyomot? Most már romlott vagyok? Bukott nő?« A hócipellőm tele van az ilyen hülyeségektől. Ha egy nővel úgy beszélnek, ami bántó, akkor az a nő -vérmérséklettől függően- elküldi a k. anyjába a molesztálót, vagy szóra sem méltatva otthagyja. Aki azért ostorozza magát, mert valaki más hülye bunkó, az vagy maga is az, vagy mentálisan nincs rendben egyébként sem. Szálljunk már le a fellegekből és gondolkodjunk el azon, hogy egyes férfiak miért kaptak rózsacsokrot Kölnben, amikor voltak szívesek megfogdosni őket, esetleg meg is erőszakoltak pár nőt! Ilyen aspektusból téma unva, három mondattal elintézhető.
1000bocs
2017. október 25. 13:47
A "mítú" kb. annyit jelent és annyit használ, mint a "jeszuizcsárli". Meg a "nemfélünk". A legtöbb esetben álságos és kétszínű szenvelgés, némi hazudozással hogy megmagyarázza az extrovertált népek lázas igyekezetét, hogy "ma is történjen velük valami fontos". Hogy "részt vegyenek az ügyben", hogy "bátorságot öntsenek és példát mutassanak" Mintha ezek bármelyike bármikor is harcot indított volna a tettesek ellen, hogy megvédjék az aki utánuk jön a sorban... a "mítú" mozgalomnak Gurmai Zita trakorosnő adta meg a kegyelemdöfést azzal, hogy azt hitte bárki elhiszi hogy lenne élő férfi aki erőszakkal akarná az ő "bájait". Mindazonáltal minden foglalkozás művelője igyekszik hasznot facsarni a maga számára a jelenségből, ahogy az a fenti írásban is látszik. Tisztázzunk valamit: az a bátor, aki egy ilyen eset után rendőrségre megy, és mindent megtesz azért hogy ügy legyen a dologból. Az aki hashtagezik az csak buta médiafogyasztó celeb, aki "a tuti biztonságból tolja a forradalmat".
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!