Németek országa

„Mindebből egyenesen következik a németországi németség arányainak radikális fogyása, népességen belüli arányszámának zuhanása. A németek idősebbek, közülük többen halnak meg, míg a migránsok fiatalabbak és jóval szaporábbak. A fiatalabb korcsoportokban régóta észlelhető a jelenség, noha erről szólni illetlenség. Ebbe a bűnbe esett a szocdem Sarrazin professzor is, és ma partvonalra sodródott. A bevándorlók által kedvelt városok (Berlin, Hamburg, München) egyes kerületeiben az iskolás gyermekek szinte száz százaléka migráns hátterű. Nem a holnap kérdése, hanem a ma valósága, hogy a politikában is folyik a helyfoglalás, ahogy ez mindig is tapasztalható volt különböző népek egymásra települése esetén, hiszen osztozni kell az irányítás jogán.

Ez ritkán békés folyamat, és azonos szellemű kultúrák esetén sem egyszerű, amint magunk is megtapasztaltuk az osztrákokkal együttélésünk kapcsán. De ennél sokkal nehezebb, ha nagyok a kulturális eltérések, mint a németek és az iszlám bevándorlók esetében. Külső, konkurens erők ilyenkor kitűnő lehetőséget látnak a megosztásra, versenytársuk gyengítésére. Ma egyenesen kormányra készülnek a változást követelő ötödik hadoszlop multikulturális erői is. Nélkülük ugyanis nincs meg a többség. Ők mindig készek a kisebbségek jogait túlhangsúlyozni, és pozitív diszkriminációt követelni részükre.

Németország esetén már tisztes beépülésről beszélhetünk, annyira, hogy a német érdekek ma már számon sem kérhetők a polkorrekt kiskáté sérelme nélkül. A mindennemű kisebbségi érdeket szisztematikusan a többségi érdek fölé helyező divatos balliberális állameszme ehhez kitűnő terepet biztosít. (Miközben mecsetek százai épülnek, és le kell venni az iskolákban a keresztet, mert sérti a kisebbség érzékenységét.) Hosszú ideje annak, hogy Németország nem áll ellen annak, hogy esetleg megszűnik németnek lenni. Lehet, hogy most valami megmozdult? Ma még semmi sem biztos, csupán az, hogy Németországot a legutóbbi választás után ugyanúgy kormányozni, mint az elmúlt évtizedben, már nem lehet. Az meg végképp homályos, hogy akkor miként is kellene eredményesen kormányozni, úgy, hogy Németország a németeké maradjon, vagy ellenkezőleg, az a cél, hogy visszavonhatatlanul kikerüljön az ország a németek kezéből. Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy kell-e majd, és hogyan az új modellhez viszonyulnunk. Lehet, hogy a nagy hintapolitikus Angela Merkel most maga ül a hintába? Nem tudhatjuk, aggódva és egyben reménykedve várjuk a fejleményeket.”