„A »változás« korunk megszállottsága, minden oldal felelőseinek szlogenje. Nem csupán reformálni kell, hanem mozgásba jönni, lendületet venni, eltörölni a létezőt valami újért, mintha mindez feltétlenül haladást jelentene. Azt pedig, aki ragaszkodik ahhoz, hogy »megőrizzen«, »nosztalgikusnak«, »múltba fordulónak«, »reakciósnak« tekintik.
Ez az érzületet a nyelv átalakulása kíséri társadalmunkban, ahol a »progresszív« és a »konzervatív« jelzők többé nem azt takarják, mint valaha. Azokat az értékeket, melyek a múltban progresszívnek minősültek, így például a társadalombiztosítás, a munkaidő csökkentése és a nyugdíjkorhatár leszállítása, a gazdasági liberalizmus lovagjai manapság »konzervatív« értékekként ítélik el. Ez a liberalizmus tette magáévá a mozgás, a reform, sőt a forradalom témáit: »Ne ragaszkodjatok a megszerzett javaitokhoz, ti gaz baloldali konzervatívok! Csatlakozzatok hozzánk, akik megváltoztatjuk a világot, és megszabadulunk az otromba kötöttségektől!«
Ezzel a nyelvi zűrzavarral szemben nem látok jobb álláspontot, mint a régi bölcsességét, mely azt kívánja meg tőlünk, hogy minden változtatás előtt mérjük fel, mi az, amit nyerünk, és mi az, amit vesztünk.
Így talán megszűnünk robotok lenni, akik bőszen a jövőbe merednek, és olyan emberekké válunk, akik az idő közepén állnak, nyugodt tekintetet vetve arra, ami elmúlt, és arra, ami csak ezután lesz.”
Benoît Duteurtre francia író és esszéista. Magyarul A kislány és a cigaretta című szatírája jelent meg.
A teljes írás a L'Express szeptember 6-i számában olvasható.