A román Gyulafehérvári Nemzetgyűlés határozata (1918)

„I. Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak Nemzetgyűlése, amelybe meghatalmazott képviselőik 1918. november 18. (december 1-jén) Gyulafehérvárott összegyűltek, kimondja ezeknek a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával. A Nemzetgyűlés különösen kimondja a román Nemzet elidegeníthetetlen jogát a Maros, Tisza és Duna folyók által határolt Bánságra.

II. A Nemzetgyűlés a fent felsorolt területek számára ideiglenes önkormányzatot tart fenn, az általános választójog alapján megválasztott Alkotmányozó Nemzetgyűlés összeüléséig.

III. Ezzel összefüggésben, az új román állam megalkotásának alapelveiül, a Nemzetgyűlés kimondja a következőket:

1. Teljes szabadság az összes együtt lakó népek számára. Minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és törvénykezését ellátni; minden nép ama egyének számának arányában, akik alkotják, meg fogja kapni a jogot a Törvényhozó Testületekben és az ország kormányzásában való képviseletre. (...)

V. Az ebben a nemzetgyűlésben összegyűlt románok üdvözlik bukovinai testvéreiket, akik felszabadultak az Osztrák–Magyar Monarchia igája alól s egyesültek az anyaországgal: Romániával.

VI. A nemzetgyűlés szeretettel és lelkesedéssel üdvözli az Osztrák–Magyar Monarchiában eddig leigázott nemzetek szabadságát, név szerint a csehszlovák, az osztrák–magyar, a jugoszláv, a lengyel és a rutén nemzeteket és elhatározza, hogy ez az ő üdvözlete mindezen nemzetek tudomására hozassék.”