A kárörvendés sajtójáról

2017. július 16. 10:32

Szalma György
Mandiner

A diskurzus, a témák, a stílus, ami a kormánykritikus sajtót uralja, mindenre jó, csak arra nem, hogy a választókat meggyőzze a kormányváltás szükségességéről.

Bevallom őszintén, én főleg ellenzéki/baloldali sajtót olvasok. Ennek az az oka, hogy magam meggyőződéses jobboldali vagyok, az értékeinkkel tisztában vagyok, jobbról nem szorul moderálásra a világnézetem. Némely esetben pedig egyszerűen nem értek egyet azzal, amit a „mi sajtónk” közvetít. Minden meggyőződésem ellenére is igyekszem „Őfelsége leglojálisabb ellenzékeként” viselkedni, mert azt csak a vak nem veszi észre, hogy van baj elég a nemzeti oldalon is. A kritikátlan viszonyulás pedig minden érintett számára káros. (Nem Orbánt tartom a királynak. Bár tőlem Viktort meg is koronázhatjuk, ha vállalja, hogy katolikus lesz.)

Engem sokkal jobban érdekel, hogy mit gondolnak a másik oldalon, a lövészárok túlsó felén, határozzák meg magukat akárhogyan: baloldaliként, zöld baloldaliként, ellenzékiként, centristaként vagy szamuelystaként. Ezzel együtt mindig készen állok arra, hogy hagyjam magam meggyőzni az érvek által, hogy módosítsam nézeteimet egy-egy dologgal kapcsolatban. Kutatom a közös pontokat, a közös értékeket, amik segítenek abban, hogy – szigorúan békés szándékkal – átlépjük a képzeletbeli frontvonalakat. Az esetek döntő többségében persze úgy érnek véget az újságolvasó maratonok, hogy: „na, úgy látom még nyolc évig Fidesz kormányunk lesz, nem baj, ez idő alatt hátha kialakul egy tisztességes ellenzék”.  A diskurzus, a témák, a stílus, ami a kormánykritikus sajtót uralja,

mindenre jó, csak arra nem, hogy a választókat meggyőzze a kormányváltás szükségességéről.

Tehát e bizarr intellektuális kalandozásaim közepette néha eltűnődöm: vajon a Fidesznek van-e a legalávalóbb ellenzéki sajtója a világon, vagy ez máshol is így megy? Ezek a nem független kommunikátorok csak a Fideszt utálják, vagy úgy általában nem szeretik a magyarokat? 

Normális az, hogy az ellenzéki sajtó olyan látványos módon ellendrukker Magyarország sikereit illetően? Vajon azok, akik önfeledt pillanatokat élnek át akkor, amikor az ország valami nehézség elé néz, az országot külföldről kritizálják, ha kudarc éri a nemzeti válogatottat, azok más esetben jóindulattal viseltetnek az ország iránt?  Ez csak a kormány iránti ellenszenv vagy kicsit több? Ez vajon a „merjünk kicsik lenni” szellemiségének továbbélése/továbbfejlődése? 

Nem titok, hogy ezek a sajtótermékek is egy politikai közösség véleményét artikulálják. Vajon ezek a politikai közösségek magyar érdekű politikát kívánnak folytatni, ha hatalom közelébe szavazzuk őket? Ha az ország nehézségeinek örvendenek a kormány kudarcain keresztül, akkor az időnkét megjelenő aggodalmuk az ország állapota iránt őszinte? Mi van a folyamatos mucsaizás, a lesajnáló, lekicsinylő hangnem mögött? 

A kormányzati sikerpropagandának (legyen az indokolt vagy indokolatlan), az egyszerű ténymegállapításoknak, illetve a bárki által megtapasztalható valóságnak ugyanolyan elánnal rontanak neki. Néha a tényeket színezik át, a gazdasági mutatók kedvező számait magyarázzák meg vagy tornáznak le belőle néhány százalékpontot. 

A sajtó feladata, hogy kritizáljon, szóljon be, ellenőrizzen, az a világ legtermészetesebb dolga.

A probléma azzal van, hogy igazi káröröm, illetve a totális részvétlenség érződik ki a sorok közül. 

Az pedig már külön műfaj lett, hogy negatív tartalmú hírekbe valahogy bele kell erőltetni a Fideszt. Eljött az ideje annak, hogy forradalmasítsák a kormányellenes kommunikációt. Mától bármi rossz történik a világon, az arról szóló sajtóhíreket a következő kiegészítéssel kell ellátni: „független szakértők vizsgálják a Fidesz-kormány, illetve Orbán Viktor személyes felelősségét az ügyben”. Nincs kivétel. Földcsuszamlás Chilében? Fidesz!

Ezt az attitűdöt sikerült a falig elvinni a vizes vb kapcsán. Szinte hallani lehetett az összedörzsölt tenyerek hangját a felkészülés ideje alatt. Ezt úgy lehet nevezni: lelki nyomor. Az ország kudarca az ő sikerük. Ez a viszonyulás egyáltalán nem nevezhető egészségesnek. Nem telt el úgy nap már jó ideje, hogy az ember ne fusson bele egy cikkbe, ami azon kárörvend, hogy mekkora blamázs lesz a sportrendezvény. Nem is értem, hogy a vb-n résztvevő magyar és külföldi sportolókat miért nem vádolták meg azzal, hogy a demokrácia ellenségei. Hiszen a részvételükkel, közvetlenül/közvetetten is a kormány szekerét tolják. 

Már a vb kezdetén is könyvnyi terjedelemben számoltak be arról, hogy, amit az ember a helyszínen tapasztal, az nem jó, nagy a baj. Ne higgy a szemednek, az csak kormánypropaganda.  A valóság az, amit ők írnak. 

Hazugság lenne azt állítani, hogy minden tökéletesre sikeredett, hogy minden flottul ment. De a szervezők rekordidő alatt abszolválták a feladatot, a bakikkal együtt is egy siker sztori szereplői vagyunk, ez a sztori a magyaroké, nem csak a kormányé.

Hajrá, magyarok!

vissza a teljes nézetre