Az úgynevezett „megélhetési gyermekvállalásról”

„Amikor Ronald Reagan rendszeresen megidézte a Cadillacet vezető segélyezett démonikus alakját, akkor nem volt kérdés, hogy egy fekete nő vezeti azt a Cadillacet.

Nem kell külön kimondani azt sem, hogy kik azok, akik állítólag »vastag aranylánccal« és Mercedesszel mennek felvenni a segélyüket.

Jól mutatja a cigányellenes előítéletek erejét és azt, hogyan fonódnak össze a jóléti ellátásokkal kapcsolatos vélekedésekkel, hogy Magyarországon nem csupán »a segélyezés« vált a szegény–és cigányellenes vélekedések központi elemévé, hanem az univerzális családi ellátások is. Egy ezredfordulón készült kutatás szerint a közvélemény háromnegyede értett egyet azzal, hogy »a cigány családokban azért van olyan sok gyermek, mert az utánuk kapott családi pótlékból akarnak megélni«.

Érdekes elgondolás a »megélhetési gyermekvállalás«. Egy olyan országban, amelyben az emberek átlagosan jelentősen több gyermeket szeretnének, mint ahány megszületik, kézenfekvő, hogy a családpolitikai ellátások egyik célja – a gyermekvállalás költségeinek a részleges társadalmasításán keresztül – éppen az, hogy a szülők több gyermeket vállalhassanak, mint ezek nélkül. Az a vélekedés viszont, hogy a családpolitikai ellátások esetleg valóban kiváltják ezt a hatást: a rasszista előítéletek melegágya.  

A »megélhetési gyermekvállalás« vádja nem csupán arról szól, hogy ezek anyagi haszonszerzésből vállalnak gyereket (hogy a családi pótlék 2008 óta változatlan, indokolatlanul alacsony összegéből meggazdagodjanak), nem pedig azért, amiért mindenki más – vagy esetleg azért, mert az alsó-osztálybeli roma fiataloktól az etnikai- és osztályelnyomás rendszerszerűen tagadja el azokat a lehetőségeket, amelyek miatt szerencsésebb kortársaik általában később vállalnak (és ezért végül gyakran kevesebb) gyereket.”