„Kedves Gyuri bácsi!
Nemrég olvastam Édesapád fájdalmasan szép könyvét a vészkorszakról (Tivadar Soros: Maskerado, New Statesman, 2001) A kötet előszavában azt írtad, hogy az 1944 márciusától 1945 januárjáig eltelt tíz hónap volt Édesapád életének talán leginkább kiemelkedő korszaka. Nemcsak a családját sikerült megvédeni, hanem számtalan embert megmentett az elhurcolástól, a pusztulástól.
Elképzelem, mennyire kegyetlenül érzékenyen érint – nem csak és nem is elsősorban saját személyedben – az a visszataszító hazugságok egész sorozatán alapuló gyűlöletkampány, amit Magyarország kormánya folytat a józan ész és a jó ízlés ellen.
Akarom, hogy tudd, sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, sőt merjük hirdetni, hogy Széchenyi István dicső nyomdokain haladva Te vagy az egyik legnagyobb magyar. A Közép-európai Egyetem hazánk egyik intézményi gyöngyszeme; nem véletlenül akarja megfojtani a bugris középszer. Felkent Tudós Társaságok sohasem kellettek úrhatnám svihákoknak, mert nem tűrték a szabad gondolatot, a kritikus elméket.”