Merkel és Orbán új közös vonása, ami választásokat dönthet el

„Merkel utólag valóban úgy érzi, hogy a korábbi amerikai elnökök idejében »teljesen egymásra hagyatkozhattunk« – például George W. Bush iraki háborúja alatt? És ha Trump az oka annak, hogy már nem hagyatkozhatunk teljesen egymásra, akkor most Trump kivételével mégiscsak hagyatkozzunk például az orosz, a kínai vagy akármelyik kormányfőre, akit nem Trumpnak hívnak?

Már csak az a kérdés, hogy Merkel következtetése ugyanolyan pontatlan-e, mint az alapgondolata. Kik azok a »mi, európaiak«: minden európai vagy csak az Európai Unió tagjai? Vagy csupán azok, akik Merkellel egyetértenek? Mennyire átfogó az a »sors«, melyet alakíthatunk anélkül, hogy Trump környezetvédelmi bűnei azt befolyásolnák? Ki mindenkire gondol, amikor a sors »saját kezünkbe« vételéről beszél? Hiszen Merkel környezetében voltak és vannak olyanok, akik azzal fenyegetőznek, hogy ezt vagy azt az EU-tagállamot ebből vagy abból az okból ki kellene zárni a közös döntésekből.

Merkelnek és Orbán Viktornak van egy új közös vonása. A német kancellár egy nagyapai ágon német származású elnök (=Trump), a magyar miniszterelnök pedig egy amerikai–magyar global player (=Soros) világképe és célkitűzései ellen hadakozik. Ha az egyik akció legitim, akkor a másik miért ne volna jogos?

De mindkettő sikere kérdéses, mivel elképzeléseik keresztezik egymást: Merkel szívesebben követné Soros György elveit, mint Donald Trumpét, Orbán viszont fordítva érez. És mivel mindkettő úgy szeretné a következő választási győzelmét biztosítani, hogy egy-egy amerikaihoz képest határozza meg önmagát, igen kérdéses, hogy mi, európaiak mikorra leszünk képesek saját közös ügyünk alakítását saját kezünkbe venni. Pedig szükség volna rá.”