Milyen szabadság? Inkább a jelenről kellene beszélni!

2017. március 22. 17:44

Árokbetemetőnek szánt, a XX. századi történelmi traumáinkat bemutató interaktív kiállítás nyílt a Madách téren. Azt szeretnék, ha egymás szempontjait, múltképét megértve szóba álljon egymással magyar és magyar. A látogatókat ezért arról kérdeztük: szerintük mit kellene a magyar társadalomban kibeszélni?

2017. március 22. 17:44
Bakó Beáta

Pár napja furcsa, első ránézésre a semmibe nyíló ajtók jelentek meg a budapesti Madách téren. Közelebbről megnézve azonban kiderül, hogy az ajtók mögött különböző tablók, fotók és feliratok vannak, az installáció pedig nem a téren lévő Örkény Színház reklámja, hanem egy kifejezetten ötletes szabadtéri kiállítás.

Közös Halmaz alapítvány gondozásában készült installáció még március 30-ig látható Budapest egyik központjában. Az ajtókon megjelenő fotók, feliratok és dokumentumok a XX. századi magyar történelmi traumákat dolgozzák fel interaktív formában Trianontól kezdve a holokauszton át a kommunizmusig és a rendszerváltásig.

A kiállítás ötletgazdái ezt egyfajta első lépésnek szánják, hogy egymás szempontjait, múltképét megértve szóba álljon egymással magyar és magyar: „A kiállítás a sajátjuktól eltérő történelemértelmezések megértésére és átérzésére ösztönzi a látogatókat. A kiállítás célja, hogy – rávilágítva történelmi emlékezetünk ellentmondásosságaira, egyoldalúságaira – párbeszédet generáljon a XX. század viszontagságait eltérően megélő magyarok, tehát mindannyiunk között” – írják honlapjukon.

Mit mondanak erről a látogatók?

A látogatókat és a járókelőket ennek kapcsán arról kérdezte a Mandiner kétfős kamerás hadosztálya, hogy szerintük mit kellene kibeszélni ma Magyarországon.

A fiatalok többnyire a jelenre és a jövőre koncentrálnak: többen mondták, hogy túl kellene lépni a történelmi sérelmeken, mert azokon úgyse lehet változtatni. Azt viszont üdvözölték, hogy mindkét oldalnak fontos témákat egyaránt próbál feldolgozni a kiállítás. Jelenbeli problémaként a transzparencia hiányát, a bizonytalan jövőképet, a Budapest-vidék ellentétet emelték ki, és azt, hogy „ahol technika van, ott van utálat” – utóbbit egy csepeli fiatalember jelentette ki okostelefonnal a kezében.

A történelmi kérdések kapcsán Trianon tűnt a legsúlyosabb traumának. Volt olyan, aki még most is visszaszerezné az elveszített területeket, miközben a holokausztot már inkább elfelejtené. Egy másik férfi a székelyek iránti tiszteletét fejezte ki, amiért megőrizték a magyarságukat Románia kellős közepén.

És önök mit beszélnének ki?

Összesen 43 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atila68
2017. március 23. 12:11
vácpáör
Bihari Hunor
2017. március 23. 05:51
http://www.valtozast.hu/web/index.php?option=com_content&task=view&id=100&Itemid=56
Bihari Hunor
2017. március 23. 05:46
A történelemhamisító bolsik képesek ezt leírni: "A történelmet ma is hamisító jobboldali kurzus, Orbán és Vona tudományos helytartói minden rosszat elmondanak, amit csak lehet, természetesen hazudnak rendületlenül és a fiatal generációk fejébe töltik be a sok ostobaságot 1919 133 napnyi vörös államalakulatával kapcsolatban." Kós Károly így emlékezik Berele Kohnra, a bolsizsidók szentjére: "Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentõen pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Fõgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.) Kolozsvárról azért kellett eltûnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyezõ pénztárát. Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán. Kun Béla portréjához Arnaldo Fraccaroli olasz újságíró naplójából: "Kun Béla 35 éves, középtermetû, idõ elõtt elhízott figura. Borotvált képû, rövidre nyírott a haja. Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtõl rekedt." A kivégzések és a terrorcselekmények fõként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenõ tudtával, és utasítására történtek. Amikor Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetõje tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minõsítette. A tömeges kivégzéseknél előfordult, hogy az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor elõfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit. Kohn a Magyarország elleni tevékenységét az emigrációban is folytatta, a kisantant érdekében. A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) például így ír: "Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvű kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..." http://www.valtozast.hu/web/index.php?option=com_content...
választópolgár
2017. március 22. 21:58
A jelenkori társadalmat megkérdezni mit beszélne ki, olyan mintha az állatkertben a majmoknak azt mondanák, hogy beszéljük ki a dolgainkat hátha attól jobb lesz az életünk. Magasabbról és távolabbról kell néznünk. Rendszerhiba. Akik a jelenkori rendszert és társadalmi berendezkedést kitalálták és működtetik, a rácson kívülről ők dobálják be a majmoknak a banánt és kényelmes fotelből ülve nézik hogy marja egymást a sok hülye majom.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!