A multikulti határai

„A törökök jelenléte Európában nem új dolog. Ami újdonságként hat, és amivel az európai elit szemmel láthatóan nem nagyon tud mit kezdeni, az a török kormány viselkedése. Az európai kampánykörúttal Ankara nem tesz mást, mint politikai irányítást gyakorol saját állampolgárai felett – az más kérdés, hogy azok éppen Németországban vagy Hollandiában élnek. A törökök azt teszik, amire minden épeszű nép törekszik: terjeszkednek.

Talán éppen ezért áll értetlenül a helyzet előtt az európai elit – nem járatosak a birodalomépítés eszköztárában. Hollandiában nem engedték leszállni a török külügyminiszter repülőgépét, és a határon visszafordították a török családügyi miniszter konvoját. A holland fellépés ugyan valójában nem több Mark Rutte kampányfogásánál, de más európai országokban is konfliktushoz vezetett a török kezdeményezés. Németországban például a helyi hatóságok több városban megakadályozták a török miniszterek kampányrendezvényeit. Az osztrák kormány előre jelezte, hogy nem kérnek a török kampányrendezvényekből. Az európai elit most döbbent rá, hogy az Unió területén élő több milliós népesség felett valójában egy másik kontinensről gyakorolják a politikai irányítást. Akár engedélyezik a kampányrendezvényeket, akár nem.

Az Unió és Törökország közti viszony kiéleződése nem jó hír az európaiak számára. A kialakult helyzet azonban rávilágít arra a hamis biztonságérzetet keltő illúzióra, amibe az európai elit hosszú évek óta ringatja magát: hogy a bevándorlás humanitárius kérdés, semmi más. A mostani konfliktus is azt bizonyítja, hogy a tömeges migrációnak természeténél fogva politikai, hatalmi következményei vannak. Az, hogy kik laknak egy országban, egyáltalán nem mellékes kérdés. A tét végső soron nem más, mint a szuverenitás.”