A válogatott megmutatta, hogy van kiút a provincializmusból

„A magyar fociban sok pénz van, eredmények viszont itthon igazából nincsenek. Kevesen járnak a meccsekre, valójában nincs is sok izgalom. Nem a sport, a csapat, a rajongók vannak a középpontban, ezek csak eszközök, melyek segítségével nyithatóak vagy zárhatóak a pénzcsapok. 

Ahhoz, hogy a hazai foci minősége emelkedjen, hogy a meccsre járás újra népszerű legyen, leginkább akaratra és a már emlegetett alázatra van szükség. Amíg azt látjuk az élet minden területén, hogy rohadtul mindegy, mit csinálok, mindig lesz valaki, akinek van egy ismerőse, függetlenül attól, hogy ért-e az adott dologhoz, a magyar mindennapok ugyanolyanok maradnak. Addig, amíg nem úgy kelünk fel, hogy van értelme a munkánknak, hogy, azt érezhetjük, van beleszólásunk a dolgokba, addig, amíg nem úgy kelnek fel politikusaink reggelente, hogy nem kinyilatkoztatni, hanem tanulni és szolgálni akarnak, hiába remélünk bármiféle változást. Meg kell tanulnunk, el kell hinnünk, be kell bizonyítanunk, hogy a dolgoknak, legyenek jók vagy rosszak, következményeik vannak. 

Dárdai és Storck, segítségükkel pedig a válogatott most megmutattak valamit nekünk, valamit nagyon fontosat. Hogy akarattal, nyitottsággal, tanulni akarással lehet megváltoztatni a világot. A mi világunkon pedig lenne mit változtatni. Együtt, munkával, szívvel pedig akár még sikerülhet is.”