Tíz év Băsescuval: a rafkós hajóskapitánytól a játékos elnökig

„Mit kaptunk mi Băsescutól? 

Érdemes ugyanakkor kitérni az államfő és a magyarok viszonyára is. Băsescu volt szinte az egyetlen olyan politikus, aki komolyan foglalkozott a magyarkérdéssel. Ez többek között abban merült ki, hogy kategorikusan kijelentette: az erdélyi magyarok csak ugyanolyan autonómiát kaphatnak, mint a caracaliak. Ugyanakkor rendszeresen ellátogatott a magyarlakta vidékekre, és empatikusan nyilatkozott az olyan igények kapcsán, mint például a román nyelv idegen nyelvként való oktatása a magyar diákok számára. Mi több, éveken keresztül résztvevője volt Orbán Viktor oldalán a Tusványosként ismert Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek. 

Célja ezzel nem a magyarok közérzetének javítása, hanem a szavazataik közvetlen – értsd: nem az RMDSZ közvetítésével történő – bebiztosítása volt, amit el is ért, hiszen a magyarok a 2007-es felfüggesztési referendum, majd a 2009-es államfőválasztás idején is mellette voksoltak, a 2012-es felfüggesztés idején pedig távolmaradásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a népszavazás érvénytelen legyen. 

Ezt követően azonban már nem volt szüksége a magyar szavazatokra, mivel új pártja számára elsősorban román szavazóbázist kell toboroznia. Ezért aztán újfent bebizonyította, hogy a hála nem politikai kategória: 2013-ban beállt azon politikusok sorába, akik soviniszta szólamokkal próbálják támogatottságukat növelni. Keményen nekiment például annak a Tőkés Lászlónak, akit ő maga tüntetett ki a Románia Csillaga érdemrenddel, aki mellett korábban több ízben is ült a tusványosi színpadon, és aki abban az évben azt kérte Tusványoson Orbán Viktortól, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyiek fölött.  

Ezzel kiradírozta magát a magyarok szívéből, de számára ez most valószínűleg sokadrangú probléma.

Most elsősorban arra koncentrál, hogy megnövelje a jobbközép összefogásból az éppen a vele szemben meglevő ellenszenv miatt kimaradt Népi Mozgalom Párt (PMP) támogatását, amely a tavaszi EP-választáson alig több mint 6, az államfőválasztáson pedig picivel több, mint 5 százalékos eredményt ért el. 

Tízéves államfői tevékenysége egyik pozitív mérlegeként sokan azt említik meg, hogy többek között az ő jóvoltából gyorsulhatott fel a korrupcióellenes küzdelem, hiszen az ő mandátuma alatt, Monica Macovei akkori igazságügy-miniszter jóvoltából kapcsolt turbó üzemmódba a korábban létrehozott Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA), és ugyanebben az időszakban hozta létre Macovei a Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI), amely a választott tisztségviselők és közalkalmazottak vagyonosodását vizsgálja. 

A két testületnek azóta számos jelentős skalpot sikerült begyűjtenie – gondoljunk csak Adrian Năstase volt miniszterelnökre, Dan Voiculescu üzletemberre, számos miniszterre és egyéb magas rangú közhivatalnokra –, ugyanakkor politikai ellenfelei, némi joggal, rendre arra hivatkoznak, hogy a DNA az esetek többségében az államfő politikai ellenlábasait lőtte ki. 

Az, hogy a korrupcióellenes ügyészség csakis Băsescu parancsainak engedelmeskedik, az államfő mandátumának lezárultával nyerhet végső cáfolatot. Már csak azért is, mert vele szemben is fölmerültek korrupciós vádak abból az időszakból, amikor még a közlekedési minisztérium élén tevékenykedett: ezek közül a legkeményebb a román kereskedelmi flotta elkótyavetyélésében játszott szerepéhez kapcsolódik. 

Bármi is lesz tehát Băsescu sorsa államfői mandátuma lejárta után, egy biztos: még nagyon sokat hallunk róla, és nem fogunk unatkozni. Ő ugyanis nem az a típus, aki csak úgy egyszerűen a háttérbe húzódik, hogy csendben pipázgatva a memoárjait írja. ”