Nyílt levelet írt Európa polgáraihoz a CÖF

Lássunk már tisztán! Orbán előtt két út állott akkor, amikor átvette a Fidesz-KDNP a hatalmat. Az egyik út az lett volna, amit a szociálliberális kormányaink - jóindulatú és kollaboráns elkötelezettségüket feltartott kézzel, és szorgos nyelvcsapásokkal bizonyítva - már 2004. óta bemutattak nekünk és amely út követése miatt a tökünk tele lett velük. Orbán is megtehette volna ezt, és semmi baj sem lett volna a 2/3-al, a médiatörvénnyel, az alkotmányozással; veregették volna a vállát és a hátát lapogatták volna. Még az is lehet, hogy esélyes lett volna Barroso helyére. (A tehetsége okán, jobb jelöltet nem is találhatnának). Viszont, ez esetben a Bajnai-Oszkó költségvetés miatt, már 2010-ben kemény megszorításokra kellett volna az országnak számítani. Csak néhány lehetséges lépés, ami kinézett a korabeli gyalázatos gazdasági állapotunk miatt: nyugdíjcsökkentés, vagyonadó, ingatlanadó, kemény elbocsájtások a közszférából, közalkalmazottak, köztisztviselők bérének legalább 25%-os csökkentése, tandíj bevezetése, egészségügy fizetőssé tétele. Csak a biztosakat említettem és ki tudja, mire lett volna még szükség ahhoz, hogy az érdektelen és közönyös, ám mérhetetlenül dogmatikus EU ízlésének megfeleljünk. Ezzel szemben - mivel 2010. augusztusában a teljesen közönyös és minden belátásra képtelen és megátalkodottan bürokratikus EP beintett az orbáni felmentés kérésre, nem maradt más út, mint az, amelyet azóta is szikrázó szemmel és egyre dühödtebben támadnak az ótvaros bürokraták, természetesen a láthatatlan nemzetközi pénzpiaci hatalmasságok érdekeit szem előtt tartva. Igen, ha Orbán nem akarta a nyomorunkat tovább fokozni, az országot a szakadék széléről oda bele is taszítani, akkor más szisztémát kellett választania. A szisztéma bevált, hiszen 3 év alatt az ország magára talált, a mutatóink meglepően jól alakulnak, de a nemzetközi pénzvilág és megbízott bábjaik egyre dühödtebbek. Most az a kérdés, meddig lehet a külön utas gazdaságpolitikával elmenni. Mert kérem szépen, nem a szőrszálhasogatóan nevetséges és előre kimódolt jogi kifogások jelentik a problémát. Ezek csak a dühödt pénzvilág érzelmi szubsztanciájának kézzel fogható megnyilvánulásai, amelyet a lakájaik szofisztikus vádiratba csomagolva, immár hetenként zúdítanak reánk. Kíváncsi vagyok, de nagyon, Orbán és csapata megtalálja-e azt a mesgyét, amelyen tovább balanszírozhatunk anélkül, hogy a gatyánk is veszélybe kerüljön a nyugati demokraták miatt. Ezt kellene Európa polgáraival megérttetni.

CÖF? PÖCS!!! Politikai Önkontrollmentes Csoport! Ennyit erről.

A magyar külpolitika megy az események után. Már ha megy. Sokan mondjuk, hogy kezdeményezni kell és támadni sem ártana. Amig tele van ballibsivel a külügy meg az összes minisztérium addig nem is lesz másképpen.

Hol volt a Cöf vagy mi a nagy hvazáskor, lapát lett volna és hó is? Ja azért dolgozni kellett volna és nem csak vonulgatni a nagy vezér dicsőitésére.Komolytalan bagázs.