Brutális migránsbűncslekmények rázzák meg a nyugat-európai országokat
Akár a saját segítőikről, akár iskolás lányokról legyen szó, nem válogatnak az áldozatok között.
Nincs olyan hagyományos nemzetállam, amelyik önállóan, minden részletet beleértve képes volna előállítani olyan mindennapi eszközöket, mint egy fejlettebb mobiltelefon. A gatyamadzag még megy.
„Érdemes megvizsgálni, mi is ma az Európa-projekt, hogy válságban van-e, hogy érdemes-e csatlakozni, és hogy van-e más lehetőség egyáltalán. Hogy Európa mint közös politikai terv ma mit jelent, arra azért borzasztóan nehéz válaszolni, mert hívei és ellenfelei egyaránt sokat tesznek a ködösítésért. A támogatók leginkább a szociális, jóléti Európát hirdetik, és ennek az értelmetlenül terjengős körülírása zajlik számos szerződésben, az ellenzők pedig a nemzetállam tragikus szétveréséről delirálnak, amiből szerintük egyenesen következik a közelebbről meg nem határozott tragédia.
Holott ez mind tévedés. A helyzet az, hogy a ma ismert nemzetállam fogalma nagyjából a XIX. században alakult ki. Az ezeréves államiságról szóló felvonulási transzparensek senkit ne tévesszenek meg, Szent István, de még Zrínyi korában is mást jelentett a »nemzet« fogalma. Mára viszont odáig jutott a világ, hogy nincs olyan hagyományos nemzetállam, amelyik önállóan, minden részletet beleértve képes volna előállítani olyan mindennapi eszközöket, mint egy fejlettebb mobiltelefon. A gatyamadzag még megy, a számítógép, autó, repülő, űrhajó viszont nem. Azoknak az előállításához az emberek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása szükséges, illetve az ehhez nélkülözhetetlen politikai keretrendszer, a nyugati politikai kultúra évszázadok alatt kialakult normái. Erről szól az Európa-projekt, nem másról, persze ennek észrevételéhez érdemes a fontosabb európai szervek működését, határozatait, stb. nyomon követni.”