A bennünk élő Horthy-kép – az ellentmondást nem lehet kultusszá formálni

„A kormányzó ellentmondásos politikai karrierjének egyik legszimbolikusabb eseménye az 1940 szeptemberében Észak-Erdély visszacsatolása kapcsán Kolozsvárott elmondott beszéde. Ahogy ő maga fogalmazott: »huszonkét évi keserves megpróbáltatás után valóra vált, amiben bízni nem szűntem meg soha egy percre sem«. A filmhíradó által rögzített képkockákon azonban az is látható, hogy miközben az agg kormányzó őszinte meghatottsággal beszél a nagyszerű történelmi pillanatról, addig a téren horogkeresztes zászlók lobognak, s Horthy portréja mellé Hitler és Mussolini arcképe is kifüggesztésre került. Egyetlen pillanatba sűrítve fogható meg itt Horthy kormányzó két arca: egyrészt ő az országot megmentő, a határokat kiigazító, a nemzetet egyesítő államférfi, másrészt ugyanő a háborúba rossz oldalon belesodródó, a származási megkülönböztetésnek törvényes teret adó, majd az annak folyamán elszabaduló eseményeknek gátat szabni nem (vagy csak kisebb részben) tudó tehetetlen vezető.

Az igazság két oldalából csak az egyiket kiemelve és a másikat elhallgatva lehet eredményes propagandamunkát végezni. Bármelyik oldalra is húzzon a szívünk, vagy az eszünk, Horthy Miklós kapcsán bizonyosan nem tudunk megkerülni olyan sorsdöntő eseményeket, amelyek nem sorolhatók együttesen a mérleg pozitív vagy negatív serpenyőjébe. Ahogy Károlyi Mihály, Teleki Pál vagy Kádár János történelmi szerepének megértéséhez sem juthatunk közelebb egyoldalú értékítéletekkel, az egykori kormányzó reális megítéléséhez sem kultuszának, vagy ellenkultuszának kitaposott ösvényén át vezet az út.”