Dühös vagyok, mert

„Dühös vagyok, mert nem értek egyet kormányunk és parlamentünk működésével, a megszülető törvényekkel, az adó-, gazdaság-, és szociálpolitikával, és a kormánypártok tevékenységével. Dühös vagyok, mert én nem fogadom el, hogy a demokráciát nacionalista dogmákkal, a rossz irányba mutató gazdaságpolitikát meg populista hazugságokkal helyettesítsék. Dühös vagyok, mert felháborodással figyelem a rendszerváltáskor létrehozott demokratikus intézményrendszer teljes szétverését, és a társadalmi felhatalmazás nélkül létrehozott antidemokratikus alkotmány nemzetünkre kényszerítését. Dühös vagyok, mert nem tetszik, hogy a kormányzat ugyanannyi adóhányadot követel a szegénységi küszöb alatt tengődő, minimálbérnél is kevesebb jövedelmekből boldogulni próbáló magyar családoktól, mint a milliárdos csalóktól, oligarcháktól, »nyakkendős szélhámosoktól«, jogtalan végkielégítésekből megtollasodott gazemberektől. Dühös vagyok, mert nem értek egyet a szegény-ellenes állami rendelkezésekkel, a kisvállalkozói szféra tönkretételével, a közmunkások rabszolgákként történő dolgoztatásával és teljes kihasználásával. Dühös vagyok, mert felháborít, hogy a Fidesz saját szavazóit is becsapva a 2010-es adócsökkentési ígéretei ellenére 22 új adót vezetett be. Dühös vagyok, mert nem értek egyet a kormányzat oktatáspolitikájával, a továbbtanulás lehetőségének csökkentésével, a felsőoktatási keretszámok drasztikus redukálásával, és így a diplomaszerzés ellehetetlenítésével. Dühös vagyok, mert mérhetetlenül felháborít, hogy a kormány az új munka törvénykönyvével éppen a legnehezebben boldoguló, bérből-fizetésből élők jogait csorbítja a legjobban, a munkáltatókra bízva a kiadható szabadságok és próbaidő hosszát, a táppénz alatti felmondás lehetőségét, a délutáni pótlék elvételét, az éjszakai műszakpótlék megkurtítását, és az általános munkavállalói jogok lecsökkentését.”