Párttámogatás és párttámogatók nélküli ellenzék

„Nagyon elgondolkodtató, ahogyan a felvetésre az ellenzék és szellemi holdudvara reagált. Úgy, ahogy a kormányoldal nagykönyvében meg volt írva: az átlagember által amúgy is korruptnak tartott pártok hiteltelenül a korrupció növekedésétől kezdtek el félni, s mindezért az átalagember által jogtalannak tartott közpénzjáradékukat követelték vissza. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a várható állami elvonás helyett a szavazóiból csináljon támogatókat. Talán a 2014-ben ígért választási győzelmükkel kapcsolatos, egyelőre titkolt szkepszisüket jelzi mindez: ha lenne 1-2 milliónyi, elkötelezett szavazójuk, elég volna mindenkitől párszáz forintot kérni a jelenlegi költségvetésükhöz.

A Jobbik, amely állítólag 2009-ben még »szeretetből« kampányolt, nagy kárvallottja lenne a megvonásnak, hiszen költségvetésének 90 százalékát fedezi jelenleg az állam. A párt azonban inkább Orbán másik húzásával, a kisebb parlament miatti egzisztenciális félelemmel van elfoglalva.

Gyurcsány Ferenc pártja sem örült a relatív esélyegyenlőségnek, hiszen mint választási eredmény és frakció nélküli szervezet a Demokratikus Koalíció eddig sem kapott állami apanázst. Alighanem a néhány ezer idős párttag kevés lenne a gyűjtéshez, ezt az exkormányfő közleményében be is ismerte: »a pártok tagjai és támogatói képtelenek fenntartani a pártokat«.

Az LMP 2010-ben, Obama mintájára, nagy hangsúlyt fektetett a kisemberek kis támogatására. Igaz, nem nagy sikerrel: az új párt eladósodott a kampányban. Emlékezetes, hogy az amerikai elnök állítólag a szegény kisemberek dollárjaiból annyi pénzt gyűjtött, hogy le is kellett mondania az állami támogatásról. Azóta az is kiderült, hogy az LMP nem tömegpárt. Legutóbb az aláírásgyűjtési fiaskó mutatta meg, hogy erősen korlátozott a párt mozgósító- és így potenciális pénzgyűjtő-képessége.”