Nyolc év

„Bár gazdasági csoda nem történt, a vészmadaraknak sem lett igazuk: Magyarország uniós tagságának mérlege ugyanis pozitív. Nem szaladtak el az árak, munkavállalók milliói pedig nem lépték át az immár szabad határokat – hogy csak a leegyszerűsített definíciót mondjam első megközelítésre.

Ha pedig az elmúlt nyolc év »forrásoldalát« nézzük, akár sikersztorinak is minősíthetnénk a 2004 májusában kezdődött mandátumunkat, hiszen az éves gazdasági teljesítmény tíz százalékát kitevő közösségi pénzekre vagyunk jogosultak. Ez utóbbi akkor sem semmi, ha tudjuk, hogy alapvetően nem termelő, hanem infrastrukturális fejlesztésekre fordítódnak a közösségi pénzek – de erről majd lentebb. Ugyanakkor a nettó haszonélvezői szerepkör – ez Magyarország pozíciója a közösségben – durván azt jelenti, hogy a gazdag tagállamok »összedobják« a kohéziós büdzsét azért, hogy a periférián lévő szegény »jöttmentek« közelebb kerüljenek a centrumhoz. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy már folyó költségvetési ciklusban csatlakozott az újonnan felvett tíz ország nyolc éve az Európai Unióhoz, amely eleve szűkítette a »játékteret«.

De szó sincs kizsákmányolásról – az európai uniós pénzszivattyú folytonos emlegetése pedig nem más, mint lufi a köbön. Éppen ellenkezőleg: sajnos nem a funkciójának megfelelően használjuk az uniós pénzpumpát.

Egyébként mi is elkezdtünk felzárkózni – más kérdés, hogy egyfolytában negyven-ötven évre vagyunk Nyugat-Európa átlagos fejlettségi állapotától. Tény: 2007 óta nincs tetten érhető reálgazdasági növekedés Magyarországon, és úgy tűnik, az uniós pénzek sem hasznosulnak. Ám annak, hogy a magyar lakosság nagy része továbbra is negatívan éli meg a változásokat, a leegyszerűsített oka az, hogy hatalmasak voltak a remények és az elvárások egy jobb életre – úgy akartuk, úgy akarjuk a mindennapjainkat »átvészelni”, mint az osztrákok. A másik ok: Magyarországon hisztérikus EU-ellenes hangulat is tombol. Komolyan mondom, jelenleg nincs is rá recept, hogyan lehet innen visszajönni. Mert tagjai maradunk az Európai Uniónak – bárki is van hatalmon, bárki is kapja el a kormányrudat! Ha a jobb-, ha pedig a baloldal, e téren nincsenek aggályaim, az uniós tagságot tagadó szélsőjobboldal, vagyis a Jobbik kormányzásától pedig nem kell tartani.”