Ennek az országnak vége

Most már csak abban reménykedem, hogy a mandíner rendszeresen szemléz ezentúl hétköznapi nyelven megfogalmazott gazdasági témájú cikkeket, nemcsak elvarázsolt eszmei, politológiai témájú cikkeket. Ugyanis a nyakunkban a gazdaság terheit cipeljük. Profilbővítés? Mi volna, ha figyelemmel kísérné ezentúl egy-két kkv, teszem azt Békés Márton kedvenc krumplisütödéje, a hajtáspajtás, vagy egy libatenyésztőmintagazdaság gazdasági alakulását? Épp, a korrektül adózókról, ugyanakkor kínlódókról készítenének rendszeres beszámolót? Ami közérthető és igen, népszerűsíthető is, amennyiben jobbra fordul soruk. Lehet, példának használni....vagy csak egyszerűen, figyelemmel kísérni egymás sorsának alakulását. Minden szakmai fortélyt el lehet közérthetően is magyarázni, ne a politikusokról vegyünk má' példát, akik bizony nem egyszer inkább a csűrés-csavarás, a bonyolítás nagymesterei. Maradjunk inkább ott, ahová születtünk. A földön. Egy ötlet volt. :-)

Sinka Károlynak nincs igaza: nem ennek az országnak van vége, hanem csak az olyan típusú vállalkozóknak mint Ő, akik a feladatra alkalmatlanok és csak tisztességtelen eszközöket felhasználva képesek a „piaci versenyben” részt venni. Szeret siránkozni, mindenki más hibás lehet szerinte, csak Ő nem. A helyzet nem ilyen egyszerű, ahogyan Sinka Károly lefesti. A vállalkozók sem mind olyan emberek, akik feladatukra alkalmasak. A versenysportok területéről sok hír hallható arról, hogy sok sportoló tisztességtelen eszközöket használva nyer a többi becsületes sportolóval szemben. Ez a tendencia a vállalkozások területén sem ritka. Meg nem nevezett „szakértők” szerint a vállalkozó nem teheti meg, hogy ugyanakkora létszám mellett még emeljen is a béreken, mert tönkremegy. Állítólag :” muszáj nekik „feketén dolgoztatni az embereiket”, muszáj nekik kikerülni a közteherviselést, és így kalkulálva lehetnek csak képesek elnyerni mondjuk egy beszállítói szerződést egy multi cégnél. Ahelyett, hogy megpróbálna határozottabban, úgy tárgyalni üzleti partnerével, hogy érvényesíthesse költségeit és jogos profit igényeit, elkezd siránkozni arról hogy a gonosz állam közterhek megfizetésére kötelezi. Az ilyen alakok nehéz helyzetbe hozzák a „piaci versenyben” a tisztességesen működő vállalkozásokat. Kikerülve a közteherviselést, tisztességtelenül fizetve munkavállalóikat, leszorítják a beszállítói árakat. Olyan helyzetet idéznek elő, mintha a 100 méteres síkfutásban valakik 20 méter előnnyel indulnának. Ha ez a tisztességtelen viselkedés tömegessé válik, kipusztíthatja a tisztességes versenyzőket. Az ilyen vállalkozó, aki tisztességtelen eszközöket felhasználva képes csak vállalkozni, az inkább ne vállalkozzon. Mindenkivel jót tesz, ha inkább elmegy kapálni és nem szívja el a levegőt a tisztességesen versenyző vállalkozók elől. „Élni és élni hagyni”! Volt a tisztességes vállalkozók jelszava (hajdanában).

csönben=csöndben :)

Ja, és ezt azért íram válaszként, mert az állam magamra hagy a dolgozóval, és ha el is magyarázom, és meg is érti, áprilisban már megkeseredik az anyagi gondjai miatt, és ugye én vagyok aki a számlájára utalom havi 1600 km biciklizésért a nettó 80-100 ezret, így hát rajtam csattan, hogy ezért többet érdemelne. És tényleg többet, mert a lelküket kiteszik hóban, fagyban, kánikulában, hogy ott legyen időben az a levél.