Schmitt Pál plagizált?

„Amennyiben a fenti állítás helytálló, akkor hazánk államfője közkeletűen szólva plagizált 1992-ben. A plágium más szerző művének sajátként való feltüntetését jelenti. Amennyiben e cselekmény szándékosan történt és a szerzői jogosultnak vagyoni hátrányt okozott, akkor hazánk Büntető törvénykönyvének 329.§-ában foglalt bitorlás bűntette is megvalósult.

A jogsértés kiváló bizonyítéka lehet, hogy a disszertáció láb- vagy végjegyzeteket sem tartalmazott. A HVG szerint »így nem derül ki az sem, hogy idéz-e egyáltalán, és ha igen, mit idéz Georgijev könyvéből«. E megjegyzés elméletinek tűnik, mivel az idézésnek [Szjt. 34.§ (1) bekezdés] formai kelléke a forrás pontos megjelölése, ha azonban ez megtörténik, az idézés még akkor sem feltétlenül jogszerű, az ugyanis tartalmi elemzést is igényel. Más szóval az idézés minden esetben egy csekélyebb rész - eredetivel megegyező - felhasználását jelentheti. A szerzői jogi törvény lehetőséget teremt »átvételre« is [Szjt. 34.§ (2) bekezdés], amely nagyobb terjedelmű anyagok elsősorban tudományos célú felhasználását takarja. Az átvétel sem jelentheti azonban (a másodlagos mű 85%-át kitevő) 180 oldalnyi anyag feldolgozását. Ez egyszerűen túl sok. A forrás pontos megjelölése nélkül pedig formailag is jogellenes.”