„Orbán Viktor pénteki »évértékelője« - szerencsétlenségére - azokra a napokra esett, amikor távol Magyarországtól, az Óperenciás tengeren is túl, egy lélekben hozzá hasonlatos hölgy, az ultrakonzervatív Sarah Palin megkezdte nevezetes tea partijait.
A föltűnő hasonlóság abban van, hogy mindkét szónokot a konok maradiság vezérli, gondolatvilága eléggé szegényes, stílusában azonban ostorozó, tartalom helyett az indulattal igyekszik hatni közönségére. Ez ugyanis a lényeg. Olyan terem előtt beszélni, amelyben rajongók ülnek, tapsra készen viszket a tenyerük. Van azonban egy lényeges különbség is. Amire a minap Bauer Tamás mutatott rá. Sarah Pahlint az amerikai minőségi sajtó értékén kezeli, olyannak ábrázolja, amilyen.
Show-womannek, aki elsőszámú ellenfele, Obama ellen külsődleges eszközökkel küzd. Orbán közönségében ott vannak azonban úgynevezett politológusok, szakemberek is, akik konzervatív meggyőződésük okán hivatalból egyetértenek ugyan a pártelnökkel, de fölkészültségük alkalmassá tenné őket a kritikus szemléletre. Mégis belesimulnak a rajongó tömegbe. Abban nincs semmi meglepő, hogy egy Schmitt Pál buzgón bólogat, ez a minősége, az ellenben szomorú, hogy egy Szapáry György és egy Járai Zsigmond félreteszi szakmai tudását, és ahhoz asszisztál, aminek a képtelenségével tisztában van. Sarah Pahlinnek ilyen közönsége nincs.”