„A szélsőjobb első és legalapvetőbb eszmei vonulata a tőkeellenesség, a piaci verseny kiiktatása. Erről tanúskodik, hogy szívük szerint a több százezernyi embernek munkát adó multinacionális vállalatokat kitiltanák az ország területéről, s mindezt nemzeti érdekként kívánják láttatni. A »Magyarország a magyaroké« jelszó nem pusztán etnikai vagy faji értelemben értendő, hanem úgy is, hogy lehetőleg nagy, államosított elosztóközpontok (»Turul-hálózat«) működjenek a különféle multinacionális kereskedelmi cégek helyett, illetve hogy a termelés tőkehátterében ne legyen nemzetközi komponens. Természetesen az Európai Unió körülményei közepette ez tökéletesen irreális követelés, de tartalmilag arról szól, hogy a tőkének ezt az elemét ki kell iktatni. Így tehát a követelés alapvetően a bolsevizmus »proletár« eszmevilágához közelít.
A második fontos elem az illuzionizmus. François Furet, a jeles francia történész a kommunizmus történetét egy illúzió történeteként láttatta – és illuzionizmusban a mai szélsőjobb híven követi a kommunista logikát. A kommunizmus egy olyan országot és társadalmat vizionál és vizionált, amely soha nem valósult meg, s minél inkább építették, annál inkább pusztult. (...) Egy olyan országot tekintenek mértékadónak, amely 1918-ban megszűnt, s vélhetőleg vissza nem is állítható. A Nagy-Magyarország-szimbolika egyfelől igazi illuzionizmusról tanúskodik, másfelől – tényleges olvasatában – semmi mást nem mond, mint azt, hogy a magyar nacionalizmus azon formája, amelyet képviselt, pont olyan vesztessé vált, mint a szerb Miloševiè bolsevik nacionalizmusa.