Liberalizmus kontra demokrácia

2018. december 7. 15:20

Csejtei Dezső
Magyar Idők

Ortega a középkori várkastélyok égbe meredő építményeiben a modern liberalizmus kezdeményét, kezdetleges ősformáját pillantja meg.

„Két, ellentétes irányú mozgásból az alábbi következtetés adódik: demokrácia és liberalizmus nemhogy szellemi rokonságban állna egymással, hanem épp ellenkezőleg: sarkos ellentétet mutatnak. Ortega meglátása szerint: »Lehet valaki nagyon liberális és egyáltalán nem demokrata, valamint nagyon demokrata és egyáltalán nem liberális.«

Ebben a tekintetben Ortega csak megerősíti azt, amit cikkében Fricz Tamás állít. A különbséget az jelenti, hogy a spanyol filozófus e fejtegetéshez tág történeti hátteret biztosít. Eszerint az antikvitáshoz, alapjellegét tekintve, közelebb állt a demokrácia – még ha ez csak néhány városállamban, például Athénban valósult is meg tiszta formában –, viszont hiányzott belőle a liberalizmus iránti fogékonyság. A feudális középkorban viszont fordítva: a személyes szabadság védelmének végső soron liberális jellege felülírta a demokratikus formákat. S ez a magyarázata annak, hogy Ortega a középkori várkastélyok égbe meredő építményeiben a modern liberalizmus kezdeményét, kezdetleges ősformáját pillantja meg: »E várkastélynak nevezett rémséges házak urai tanították liberalizmusra a gallo-román, keltibér és a toszkán tömegeket.«

Természetesen az tekinthető a legmegfelelőbb, leghumánusabb politikai berendezkedésnek, amelyben a demokratikus és a liberális alapelvek egyaránt képviseltetik magukat, s ezt írásában Fricz Tamás is hangsúlyozza. Probléma akkor merül fel, amikor a két felfogás közötti egyensúly vészesen megbillen. Arra már gyakran volt példa a történelemben, hogy a demokratikus elem felfalta, eltüntette a liberális oldalt, ami a többség zsarnokságához, végső soron totalitarizmushoz vezetett: a szocializmus idején nálunk is használt kifejezés, a »népi demokrácia« valójában csak terminológiai fügefalevele volt a totalitárius diktatúrának.

Viszont arra már jóval kevesebb példát tudunk felhozni a történelemből, hogy a liberális oldal vészes túlsúlya magának a demokrácia felszámolásának veszélyét idézi elő. Ortega korában ennek még csak a lehetősége sem merült fel – ezért nem is foglalkozik ezen opcióval –, napjaink politikai gyakorlata azonban, főleg az Európai Unió keretein belül épp a demokráciát háttérbe szorító, nyakló nélküli liberális rend megvalósításának irányába tesz határozott lépéseket. Ez viszont nem a többség zsarnokságát jelentené a kisebbség felett, hanem fordítva: egy demokratikus felhatalmazás nélküli, ámde magának szinte földöntúli – vagy legalábbis globális – jogokat vindikáló kisebbség zsarnokságát a többség felett. Nos, erre a veszélyre hívta fel a figyelmet tisztázó írásában Fricz Tamás.

Vagyis bármennyire különbözzék is egymástól demokrácia és liberalizmus, csakis együtt, egymást is »sakkban tartva« működtethetünk egy humánus társadalmi berendezkedést.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/139829