Amit mi csináltunk, az nem csak szórakoztatás volt

2018. december 7. 13:41

Balázs Fecó
888

Engem nem érintett a rendszerváltás, mert az én dalaimat szerették a múltban is, meg a mai világban is kedvelik azokat. Interjú.

„A rendszerváltás milyen változásokat hozott a magyar könnyűzene világába? Jó vagy rossz irányba mozdultak el a dolgok?

A rendszerváltás különösebben nem érintett engem. Én mindig egy oldalon álltam. Irigylem a gyermekemet, aki előtt egy nyitott világ áll. Előttem nem volt nyitott a világ. Én egy zárt ketrecben voltam, ahol örülhettem annak, ha megadták a lehetőséget arra, hogy háromévenként 50 dollárt kapva kimehetek a nyugati világba és megnézhetem azt. Egy illúzióval viszont addigra már szegényebb voltam, mint a korosztályom nagy része, mert amikor 1971-ben a Neotonnal kijutottam Amszterdamba és Afrikába, akkor rádöbbentem egy olyan világra, ami egészen más volt, mint amit az iskolában tanítottak nekünk. Rákérdeztem dolgokra, de nem kaptam választ. Viszont a saját szememmel és érzékeimmel jöttem rá arra, hogy a két világ között behozhatatlan különbség van.

Engem nem érintett a rendszerváltás, mert az én dalaimat szerették a múltban is, meg a mai világban is kedvelik azokat. Ezért többgenerációs előadónak tartom magam, bár a múltból kétségkívül többen kötődnek hozzám, mint a jelenből. A korosztályom előadóin, Charlie-n, Demjénen és a többieken is olyan gyerekek nőttek fel, akik ma már nagymamák.

Természetesen megváltozott a világ mostanra. Amíg Neotont, Boney M.-et, Eruptiont meg ezt a két lányos képű tagból álló Modern Talkingot lehetett csak a lemezboltokban kapni, mert nem volt más választás, addig lehetett manipulálni a zenehallgatókat. De amikor kinyílt a kapu és mindenki mehetett Gorenjét meg bármit behozni a Nyugatról, hát akkor egyre többen elkezdték másként látni a dolgokat, mint addig. Mindent meg lehet venni és bármit le lehet tölteni ma már a netről. Ez jó, mert mindenki kiválaszthatja magának azt, amit jónak tart. Ugyanakkor ez az én zenémet kedvelő korosztályokat nem befolyásolja. Ők a mai napig követnek engem. Ők tartanak életben minket. És hogy a magyar zenészek közül az egyik vagy másik kollégának jobban vagy rosszabbul sikerült a pályája, arról én nem tehetek. Szerintem az élet minden területén és mindannyiunknak megadatik valamilyen módon a szerencse. Van, aki jól tud élni vele, és van, aki mellett elmegy.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/139826