Merkxit

2018. november 9. 08:12

Avar János
Vasárnapi Hírek

Vágyálom a mi (Merkel-gyűlölő) kormánypárti vezérpublicistánktól, hogy a csendes többség „elkezdett átáramolni” a szélsőjobbhoz.

„Mivel a politikusok leginkább a bizonytalanságtól félnek, jószerivel Berlin minden partnere a hosszú, a 2021-es Bundestag-választásokig kitartó Merkel kancellárt szeretne, már csak a Brexit miatt is, de az itáliai populista kihívás okán szintúgy, emlékezve a 2008–2009-es gazdasági és a görög adósválság higgadt kezelésére. S hát Trump Amerikájának elképesztő kiszámíthatatlansága is berlini szilárdságot követel. Ám mindez korántsem csupán Merkeltől függ. Amit pártján belüli bírálói felhánytorgatnak, híres centrizmusát (és szeretnék az AfD jobbszéli kihívását is látva, hagyományos pozícióiba mozdítani a CDU-t), azt főként nagykoalíciós partnerei, a szocdemek kárhoztatják: Merkel »elorozta« mások politikáját. Neki ez biztosította erejét, de gyengítette a balközépet. S mivel utóbbiak is rendre kudarcot vallanak, sok politikusuk szabadulna a nagykoalíciótól, amelybe legutóbb is csak kényszerből mentek bele. E kényszer persze most is megvan: a kilépés, s vele Merkel megbuktatása új választásokat és alighanem mindkét párt további veszteségeit hozná. Vagyis az időnyerés nemcsak Merkelnek érdeke.

Ezért is elhamarkodott bukását hirdetni. Hát még ujjongani, mint teszik a mi populistáink is (a sorosozásukban is megnyilvánuló hálátlansággal, hiszen őket Merkel támadott határnyitása húzta ki a menekültcsávából). Utóvégre a korszakának vége már bejelentése előtt is feltűnt, s ő maga mindenki előtt belátta, hogy jövőt már nem kínálhat (habozott is a pártvezetés legutóbbi elvállalásakor). De mert pártjának és neki a sajátján belül nem látszott alternatívája, lázadástól nem, legfeljebb lázongástól kellett tartania. S noha szavazásról szavazásra olvadt a kereszténydemokrata tábor (miként a szocdem is), még mindig rájuk voksolnak legtöbben, a kisebb pártok egyelőre csak tartományokban nőnek a nyakukra. Ezért is vágyálom a mi (Merkel-gyűlölő) kormánypárti vezérpublicistánktól, hogy a csendes többség »elkezdett átáramolni« a szélsőjobbhoz, tehát a neki tetsző »normalitást választotta«. Mivel a (neonácikat is magához vonzó) AfD országosan és helyileg is a voksok 13 százaléknál tart, s a centrista erők a bő háromnegyednél, aggódni (vagy ujjongani) lehet, pánikba esni nem. A német normalitás messze még a mienkétől.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/138343