Mid-term

Jöhet az amerikai állóháború? Itt a félidős választás

2018. november 3. 09:05

Folytathatja-e Trump úgy, mint eddig, vagy az amerikai kongresszus ezentúl megakadályozza az intézkedéseit? Nagyjából ez a tétje a november 6-án tartandó félidei választásoknak (mid-term elections) az Egyesült Államokban. Eddig a demokratákat tartották esélyesebbnek, de aztán elkezdtek erősödni a republikánusok. Miről van szó pontosan és milyenek az esélyei a jobboldalnak és a baloldalnak?

Donald Trump amerikai elnök szerdán a floridai Fort Myersben kezdte meg kampánya utolsó részét, ahol a floridai republikánus szenátor- és kormányzójelöltek mellett kampányol, mivel Rick Scott és Ron DeSantis kemény versenyben vannak demokrata ellenfeleikkel, Andrew Gillummal és Bill Nelsonnal szemben. Mike Pence alelnök Ohióban próbálja erősíteni Mike DeWine-t és Troy Baldersont.

Hónapok óta a félidei választások lázában ég Amerika: ha a demokraták elhódítják a Kongresszust vagy legalább a Képviselőházat a republikánusoktól, akkor nagyobb beleszólásuk lesz az elnök tevékenységébe: konkrétan keresztbe tudnak neki tenni, és akár az egész kormányzás is lefagyhat két évre. Nem sokkal ezelőttig arról szólt a sajtó, hogy a felmérések a demokratáknak kedveznek, mostanában viszont olyanokat is nyilatkoznak a demokraták, hogy ha nem vesztenek több széket, az már jó.


A washingtoni Capitolium a Potomac-folyó partjáról (fotó: Szilvay Gergely

A Brett Kavanaugh főbíró megszavazása körüli elképesztő huzavona is részint arról szólt, hogy

a demokraták szerették volna elhúzni a bíró körüli eljárást és meghallgatásokat november 6-ig,

hiszen ha többséget szereznek a törvényhozásban, akkor utána évekig blokkolni tudják Trump bírójelöltjeinek megválasztását. Nem jött be. Viszont a Kavanaugh-ügy befolyásolhatta a választói magatartást is, de erről később.

A világ közvéleménye általában csak az amerikai elnökválasztást követi nagyon nagy figyelemmel, és bár az elnöknek tényleg széles jogköre van Amerikában, azért a kongresszus támogatása nélkül jóval nehézkesebb a kormányzás. Amerika ráadásul egy hatalmas szövetségi ország tagállamokkal, így sokféle választást tartanak benne időről időre. A kétévente (az elnökválasztáskor és az elnöki ciklus félidejében) tartott szövetségi kongresszusi választás a mi országgyűlési választásunknak felel meg leginkább, azzal a különbséggel, hogy nem kapcsolódik hozzájuk kormányalakítás.

A mostani erőviszonyok

A Kongresszuson belül a képviselőházban ülnek a tagállamok nagyjából lakosságarányosan megválasztott képviselői, akiket két évre választanak. A szenátusba minden tagállam két szenátort választ, azaz itt minden államnak egyenlő szava van. A szenátorokat hat évre választják, viszont kétévente döntenek egyharmadukról. A képviselőháznak 435, a szenátusnak 100 tagja van, azaz a kongresszusban összesen 535-en ülnek (a képviselőházban van hat nem szavazó képviselő is, akik Puerto Ricót, Amerikai Szamoát, Guamot, az Északi Mariana-szigeteket, az Amerikai Virgin-szigeteket és a fővárost, District of Columbiát képviselik).


A képviselőház (House of Representatives)

Jelenleg a képviselőházban 235 republikánus és 193 demokrata képviselő ül, a szenátusban viszont csak egy fős a republikánus többség, az 51 republikánus szenátorral szemben 47 demokrata és két független van. 

A demokraták teljes joggal reménykednek abban, hogy átvehetik a törvényhozásban a többséget, mivel általában

az elnöki ciklus közepén rendezett mid-term választásokon a kormányzó párt rosszul, az ellenzéki pedig jól jár,

s ilyenkor szokta az ellenzéki párt átvenni a hatalmat a törvényhozásban. Legalábbis ez a történelmi tendencia. 

A demokraták úgy gondolják, a Kavanaugh-ügy az ő malmukra hajtotta a vizet azzal együtt is, hogy nem tudták megakadályozni a főbíró megválasztását, mivel szerintük a Kavanaugh ellen felhozott, középiskolai és egyetemi éveire vonatkozó szexuális zaklatási vádak – amelyek megalapozatlannak bizonyultak – elfordítják a republikánusoktól a nőket.

A republikánusok szerint viszont a Kavanaugh-val nem szimpatizáló, többnyire egyedülálló, kertvárosi nők amúgy is a demokratákra szavaznak, a republikánus tábort viszont mozgósította a demokraták minősíthetetlen stílusú lejárató kampánya Trump jelöltje ellen, és akkor lett volna biztos a vereség november elején, ha nem viszik át a jelöltet. Így ők is bizakodnak, hátha meg tudják tartani a kontrollt a törvényhozás felett. Az is a republikánusoknak játszik, hogy az amerikai gazdaság jól teljesít.


Brett Kavanaugh a szenátusi meghallgatáson

Némi számmisztika

A tendenciák ugyanakkor a demokratáknak kedveznek. A BBC összefoglalója szerint a képviselőházban a republikánusoknak 147, a demokratáknak 182 biztos helyük van; a republikánusok 51, a demokraták 10 helyre pályáznak jó eséllyel; a republikánusoknak 42, a demokratáknak 3 helye van veszélyben.

Az utóbbi időszakban viszont nagyon sok republikánus képviselő ment nyugdíjba, azaz a republikánusok nem tudják őket újraindítani, márpedig a hivatalban lévő politikusoknak mindig van némi előnye a választásokon; ezzel most a republikánusok kevésbé számolhatnak a képviselőházban.

A szenátusban csak 35 helyre választanak új szenátort (azért nem csak 33-ra, mert Minnesota és Mississippi egy-egy szenátusi helye megüresedett, így azokat is betöltik most). Ezek közül a republikánusok számára csak 3 biztosan nyerő, a demokraták viszont 14 széket tudnak bizonyosan megszerezni. A republikánusoknak további 2 helyre van talán esélyük, a demokratáknak 8-ra; és mindkét pártnak erősen veszélyben van 4 helye. A  FiveThirtyEight szerint a demokraták a lehető legrosszabb helyzetben vannak a mostani szenátusi választáson, amibe párt csak kerülhet, minthogy 24 helyet kell megvédeniük, szemben a republikánusok 8 megvédendő helyével.

Érdekesség, hogy idén több női jelölt küzd a törvényhozásba jutásért, mint valaha.


A szenátus

Ha a szenátust megtartják a republikánusok, de a képviselőházban demokrata többség alakul ki,

akkor patthelyzet, kormányzási állóháború alakulhat ki.

Elméletben – írja a BBC – a demokraták ekkor kezdeményezhetnék Donald Trump impeachmentjét, eltávolítását az elnöki székből, de ez nagyjából elképzelhetetlen a gyakorlatban, hiszen az eljárás is hosszadalmas és bonyolult, és korábban is alig próbálkoztak vele. Ráadásul az Egyesült Államokban nincsenek előrehozott választások, tehát ekkor nem tartanának elnökválasztást, hanem az alelnök, Mike Pence lépne Trump helyére, akit nem kedvelnek jobban a demokraták, mint a főnökét. 

Az előző időszak a demokratáknak kedvez

A kongresszusi választásokkal egy időben az ötven tagállamból 36-ban kormányzót is választanak; ebből a 36 kormányzóból 26 jelenleg republikánus. Mindez kiegészül három nem tagállami, de az USA-hoz tartozó területtel.

Mindezen felül a tagállamok 99 törvényhozói házából (a kétkamarás kongresszzsok két házából) 87 mérettetett vagy mérettetik meg 2018-ban, a nagyobb városok közül pedig többek közt San Francisco, Arizona fővárosa, Phoenix és a New Jersey-i Newark és a tennessee-i Nashville is polgármestert választott: mindenhol demokrata nyert, Washingtonban pedig nagy esélye van a demokrata polgármester asszonynak a maradásra.

A 2017-es trendek a demokratáknak kedveztek. 2017-ben az államügyésszé kinevezett Jeff Sessions alabamai szenátor helyére a Steve Bannon által támogatott, republikánus Ray Moore (alabamai legfőbb ügyész) helyett a demokrata Doug Jones-t választották meg. Hat kongresszusi körzetben is tartottak időközi választásokat tavaly (többek közt a CIA-igazgatónak kinevezett, kansasi Mike Pompeo helyére); de tavaly történt az is, hogy a republikánusok elvesztették a New Jersey-i kormányzói széket, a demokraták viszont megtartották a virginiait. S ez még nem elég: a New Jersey-i törvényhozásban nőtt a demokrata fölény, a virginiaiban viszont egy főre csökkent a republikánusok többsége. 2017-ben 27 nagyobb városban tartottak polgármester-választást, Los Angelestől New Yorkig, Detroittól Miamiig.


Omaha, Nebraska

A 27-es listán két város van, a nebraskai Omaha és a floridai Miami, amit megtartottak a republikánusok; és három olyan, amelyet eddig republikánus polgármester vezetett, de most már demokrata: a hanyatló New Jersey-i kaszinóváros, Atlantic City; az észak-karolinai Charlotte, ami a transzneműek vécéháborújának kirobbantója volt; és az új-mexikói Albuquerque, ahol a választást demokrata kihívójával szemben elvesztő republikánus polgármester maga is harminc éves demokrata városvezetői uralmat tört meg megválasztásakor.

Hogy a nagy óceánparti városokat demokraták vezetik, az nem meglepő (bár a New York-iak meglehetősen hálátlanok voltak a várost gengsztertanyából élhető metropolisszá varázsoló, keménykezű republikánusokkal szemben), de már az olyan, jobboldali bástyának számító déli államok nagyobb városai is demokrata kézen vannak, mint Texas, Mississippi, Alabama és Louisiana: demokrata San Antonio, demokrata Birmingham (Alabama fővárosa), demokrata Jackson (Mississippi fővárosa) és demokrata maga New Orleans is.

Mindez persze lehet, hogy a város-vidék megosztottság eredménye, ami már a legutolsó elnökválasztáson is megmutatkozott: a városok, főleg

a nagyvárosok a demokratákra szavaznak, a vidék a republikánusokra.

2012-ben a legnagyobb 30 város közül 27 szavazott a demokratákra.

Vagy mégis a republikánusoknak áll a zászló?

Peter van Buren, az American Conservative szerzője, egykori külügyes szerint viszont nincs ok aggodalomra republikánus részről, nem lesz demokrata áttörés.

A demokraták kedvenc témája az Obama-féle egészségügyi biztosítási rendszer, az Obamacare megvédése, amit Trump meg akart szüntetni, de a republikánusok végül csak kisebb módosításokat hajtottak végre rajta. A dolog nem izgat tömegeket, a demokratáknak meg nincs alternatív ötletük. Ezen túl a demokraták annyira balra kormányozták magukat, hogy nem nagyon tudják meggyőzni az esetleg republikánusoktól elhódítható szavazókat sem, nem tudnak a középen állóknak játszani. 


Peter van Buren

A Fox News felmérése szerint a Trump-ellenesség csak a szavazók 10 százalékánál elsődleges fontosságú a szavazáskor. Az elnök szimpátiaindexe az utóbbi időkben ugyan mélyen volt több felmérés szerint, de legújabban erősödik, a republikánus szavazóknak pedig 75 százaléka támogatja. Ráadásul a republikánusok hajlamosabbak a mid-term választásokon szavazni, mint a demokraták.

A New York Times már arra figyelmeztet, hogy a demokraták a törvényhozás egyik házában sem vehetik teljesen biztosra a győzelmüket, és több területen elkalkulálták magukat. A hispán népesség egyáltalán nem áll egy tömbként a demokraták mögött csak azért, mert nem fehérek; egynegyedük most is republikánus. A demoraták támogatottsága magasabb a fiatalok körében, de a fiatalok sokkal kisebb arányban szavaznak, mint az idősek. A demokraták tehát eltaktikázzák magukat, amikor a kisebbségek koalícióját képzelik el, és olyan témákat tolnak (például transzjogok), amelyek nem nagyon izgatják a széles többséget.

A republikánusok az adócsökkentést, a jól teljesítő gazdaságot, a növekvő határbiztonságot, valamint a migránskérdést emelték a kampány középpontjába.

Mint említettük, a demokratáknak a történelmi tapasztalat, a republikánusoknak pedig a jól teljesítő gazdaság segíthet kedden. Hogy a Kavanaugh-ügy kinek kedvez, azt nem tudjuk, mindkét párt szerint nekik maguknak. 

Donald Trump elnök mindenesetre célul tűzte ki, hogy megtörje a történelmi tendenciákat, és most a kormányzó párt, a republikánusok kerüljenek ki győztesen a félidei választásokból. November 6-án meglátjuk, így lesz-e.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137958