Merre tart a román külpolitika?

2018. október 19. 22:03

Pataky István
Krónika

A fokozatosan viharossá vált és folyamatos változásban lévő világpolitikai porondon Románia kényszeredetten támolyog.

„A román diplomácia nem ad magyarázatot arra, miért mellőzi teljes egészében a politikai kapcsolatot Moszkvával. Az érvek hiányára három lehetséges magyarázat van. Az egyik, hogy egyetlen bukaresti politikai erő sem mer lépni Oroszország irányába, hiszen ezzel azonnal és jó ideig magára ragasztaná az »oroszbarát« jelzőt, ami rövid távon akár választási bukáshoz is vezethet. És akkor még nem beszéltünk a várható brüsszeli megrovásról. Hiszen azt jó ideje tudjuk: Putyinnal üzletelni Németországnak, Franciaországnak szabad, Magyarországnak és általában a közép-kelet-európaiaknak viszont nem ajánlatos. A másik magyarázat a diplomáciai nihilre a román–orosz viszonylatban az lehet, hogy Bukarest külpolitikáját Washingtonból irányítják. Nem lehetnek lényeges, kényes vagy érzékeny döntések az Egyesült Államok rábólintása nélkül. Belpolitikai kérdésekben is számtalanszor megtapasztalhattuk az amerikai nagykövet véleménynyilvánítását, váratlan vizitjeit az éppen döntés előtt álló minisztereknél.

Miért lenne ez másként külügyi kérdésekben? De lehet egy harmadik magyarázat is arra, hogy miért veszi semmibe Bukarest az orosz kapcsolatot. Ez pedig az a külpolitikai tévelygés, útkeresés, amely az utóbbi években jellemzi a korábban éppen pragmatizmusáról híres-hírhedt román diplomáciát. A fokozatosan viharossá vált és folyamatos változásban lévő világpolitikai porondon Románia kényszeredetten támolyog, nem tudja, merre, hogyan, s kivel kellene megtalálni a számára megfelelőnek vélt irányvonalat. Pedig az Egyesült Államok árnyékában, annak kiszolgálása mellett is vannak, lehetnének lehetőségek a térség egyik legnagyobb állama számára a diplomáciai élénkségre. Nemcsak Oroszország vonatkozásában, az Európai Unión belül, s akár a szűkebb térségben is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137422