Az egészségügy nem üzlet

2018. október 19. 08:14

Kásler Miklós
Magyar Hírlap

Székely László ismerte ezeket a betegeket, így az ő feladata lett volna a sorsukról gondoskodni. Interjú.

„A fent említett probléma és Székely László szívsebész menesztése a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetből összefügg?

Áttételesen mindenképpen. A Székely-ügy szakmai vizsgálata hamarosan lezárul. A törvényes eljárásrendnek megfelelően ez az országos tisztifőorvos feladata volt, aki a legmagasabb szakmai grémiumok véleményére támaszkodott. Úgy tudom, ebbe beletartozik a vezető szív- és érsebészek, illetve plasztikai sebészek álláspontja is. A szakmai grémium az üggyel kapcsolatban törvényességi, szakmai és etikai kérdéseket is tisztázott. Ezt nyilvánosságra kell hozni, az eredményt pedig el kellene fogadni és nem hecckampányt indítani, illetve megelőlegezni olyan eseményeket és következményeket, amiket az égvilágon semmi nem támaszt alá. Azért kellett egyébként szív- és plasztikai sebészeket is felkérni a vizsgálathoz, mert előbbi szakterület nem ismeri az emlőprotézisek behelyezésének vagy eltávolításának indikációs körülményeit és fordítva. A kérdésem így az, hogy mindenfajta alapismeret nélkül hogyan mernek tájékozatlan emberek véleményt mondani erről? Ezzel erkölcsileg el kell számolni. 

A közbeszédben a vita arról szól, hogy Székely László az ominózus műtéthez hívhatott-e külsős orvost, vagy az nem volt indokolt és szabályos. Mi az álláspontja?

Vannak bizonyos szabályok, amik a medicinában több mint kétezer éve fennállnak. Az egyik ilyen, hogy ne árts a betegnek. A másik, hogy egy orvosi beavatkozásnak akkor lehet nekilátni, ha minden belátható körülményt előre tisztáznak. A rutinvizsgálatok elvégzésekor, tehát a szóban forgó beavatkozás előtt tudható volt, hogy a betegnek van-e mellprotézise, meg lehetett tudni róla, hogy azt mikor ültették be, amiből pontosan kikövetkeztethető lett volna, hogy az anyag mikor fáradhat el és ez mikor eredményezhet repedést. Ezt egy mellkasröntgen precízen megmutatja. Másrészt a szilikon nem tud csak úgy szétfolyni, hiszen a protézis körül kötőszöveti tok alakul ki, így, ha az implantátum megreped, a benne lévő folyadék a tokon belül marad. Ha tehát gondosan kivizsgálták volna a beteget, tudták volna, hogy a protézis sérült-e vagy sem. Így nyilvánvalóvá vált volna az is, hogy repedés esetén az implantátumot nem szívműtét közben, hanem előtte vagy utána kell eltávolítani. Ha az előzetes röntgenen nem látszott repedés, akkor felmerül a kérdés, hogy műtét közben mi okozta annak sérülését? Hogyan és miért folyt be a mellüregbe? Ha pedig valaki látja, hogy potenciálisan sérülést okozhat az implantátumban egy ilyen műtét, akkor előzetesen kell megteremteni azokat a feltételeket, hogy egy váratlan helyzetet kezelni lehessen. A tevékenység elvégzésére pedig szerződést lehet kötni, Székely László esetében ez elmaradt. Sőt, mindezek elvégzése előtt a beteget is tájékoztatni kell, akinek mindenhez hozzá kell járulnia. Természetesen a műtét során vannak olyan helyzetek, amik előre nem láthatóak, de a műhibaperek gyakorlata alapján a beteggel még azt is közölni kell, aminek az esélye csupán egy a tízezerhez. 

Az említett grémium vizsgálata ezeket a kérdéseket mind tisztázza?

Természetesen, sőt, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) eljárását is vizsgálja, illetve annak a három betegnek az ügyével is foglalkozik, akiknek a dokumentációja nem szerepel az intézmény dokumentumai között. Ezzel kapcsolatban emlegetnek egy zsebnoteszt, nem tudom, hogy ez valóban létezik-e. Annyi biztos, hogy Székely László ismerte ezeket a betegeket, így az ő feladata lett volna a sorsukról gondoskodni. Megfelelő dokumentáció híján ezt az intézet, ha akarta sem tudta volna megtenni. Például a szívsebész doktor azonnal elküldhette volna az időközben elhunyt férfit oda, ahol a gyógyításának adottak lettek volna a feltételei. Az a kijelentése pedig, hogy ő a legjobb a saját szakmájában és vannak olyan beavatkozások, amelyeket csak ő tud elvégezni az országban, a tájékozódásom alapján tételesen nem igaz. Mások is vannak Magyarországon, a fővárosban is, sőt, a GOKI-ban is, akik ilyen típusú műtéteket végig tudnak csinálni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137367