Aranyvásár

2018. október 17. 07:52

Putsay Gábor
Magyar Hírlap

Még a nagymamámtól hallottam, hogy amikor közvetlenül a második világháború után nagyapám megkapta a fizetését pengőben, abból egy doboz gyufát lehetett vásárolni.

„Álláspont. Még a nagymamámtól hallottam, hogy amikor közvetlenül a második világháború után nagyapám megkapta a fizetését pengőben, abból egy doboz gyufát lehetett vásárolni. A romokban heverő országban ugyanis olyan magas volt az infláció, hogy a hivatalos fizetőeszköz legfeljebb arra volt jó, hogy az utcán legyen mit söpörni, ugyanis alig ért valamit. Annak idején a lakosság többsége, leginkább a városi polgárok, egyéb megtakarításaikból, például az aranytárgyaik vagy porcelánjaik értékesítéséből tartották fenn magukat. Aztán amikor 1946-ban a híres aranyvonaton visszaérkezett a második világháború idején az ausztriai Spital am Pyhrnbe menekített harminc tonna arany, fedezetet nyújtott az ország új fizetőeszköze, a forint bevezetéséhez, ezzel támogatva a pénzügyi konszolidációt és a háború utáni magyar gazdaság stabilizációját.

Ebben a hónapban közel ugyanennyi arany került az országba.„

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137230