II. János Pál emlékezete

2018. október 17. 20:11

Horváth Pál
Látószög

A mai, morális válságban vergődő világban evangéliumi szellemű és emberközpontú erkölcsi megújulás kell.

„Értelmezésében Isten népének küldetése vezetni és visszavezetni az embereket az útra, amely Krisztus felé vezet, egyben szolgálni az ember, minden ember, a világ javát azzal a szolidáris szeretettel, amelyet a Megváltó hozott közénk. Ezt a programot tettek követték: II. János Pál megreformálta a Kúriát, kiadta az új egyházi törvénykönyvet, a Katolikus Egyház Katekizmusát, meghirdette a világ, különösen a Nyugat újraevangelizálásának programját. Lendületét nem törte meg, hogy még pápasága elején, 1981-ben sanda politikai szándékok által vezérelt merényletet kíséreltek meg ellene. Életveszélyes állapotban került kórházba, de csodával határos módon – vagy ahogy ő maga vallotta, a Szentlélek erejének és a Szűzanya pártfogásának köszönhetően – felépült.

A világért vállalt felelősség hatotta át, amikor körleveleinek trilógiáját adta közre a társadalmi élet kérdéseinek vizsgálatáról; tanította, hogy a földi lét középpontjában az embernek, a munkálkodó embernek, nem pedig a tőkének, a haszonnak, a hatalomnak, a fogyasztásnak kell állnia, akinek méltóságát itt a földön az igazság, az igazságosság, a szolidaritás, a szubszidiaritás tudja szolgálni. Ezeken keresztül vezet az út a bűn struktúráinak legyőzése, a kommunista rendszerek bukása utáni egypólusú világrend, a gátlástalan vadkapitalizmus és konzumvilág erkölcsi és emberi pusztításainak felszámolása felé, hogy felderengjen az ember evilági jövőjeként a szeretet civilizációjának közeledte. Ehhez azonban a mai, morális válságban vergődő világban evangéliumi szellemű és emberközpontú erkölcsi megújulás kell, amelyről Az igazság ragyogása kezdetű körlevelében fejtette ki a gondolatait. Itt világosan megfogalmazta, hogy »az Evangélium tárja fel az embernek és erkölcsi útjának teljes igazságát«, és az embereknek, hallgatva a lelkiismeret szavára, nem szabad hátat fordítaniuk annak a ténynek, hogy az igazság mindig egy, amelyre szilárd értékek épülnek. Ezeknek az értékeknek a hierarchiájában az élet sérthetetlen, minden más értéket megalapozó és felülíró alapértéke áll, amelyről Az élet Evangéliuma kezdetű körlevelében fejtette ki az egyház soha nem évülő tanítását. Mindezt pedig Hit és ész kezdetű utolsó nagy körlevelében azzal támasztotta alá, hogy »a hit és az ész két szárny, amelyekkel az ember felemelkedik az igazság szemlélésére«.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137290