Ukrajna hátba támadta Magyarországot

2018. október 15. 10:58

Szalma György
Mandiner

Magyarországnak érdeke Ukrajna megmaradása, folyamatosan segítettük a létéért küzdő, válságban lévő keleti szomszédunkat. A hála elmarad érte.

Kárpátalján békességben élnek a ruszinok, az ukránok, románok, és a magyarok, a magyarellenes hangulatot Kijev igyekszik feléleszteni, és nem feltétlenül Kárpátalján kívánnak azzal célba érni. Minket, magyarokat viszont természetesen Kárpátalja érdekel a legjobban. És az, hogy Ukrajna mennyire hálátlan Magyarországgal szemben.

Magyarország ugyanis az elmúlt években sokat tett annak érdekében, hogy Ukrajna nyugati közeledése sikeres legyen. A sokat szenvedett ukrán néppel való szolidaritás vállalása mellett a magyar kisebbség iránti felelősség volt a fő indoka Magyarország segítőkészségének. Mindezek mellett az sem elhanyagolható, hogy

Magyarországnak érdeke Ukrajna megmaradása.

Keleti szomszédunk léte megnyugtató távolságba helyezi számunkra az orosz határt – akárhogy is alakulnak manapság az ukrán-orosz határszakaszok.

A magyar kormány a rendszerváltást követő években korrekt viszony kialakítására törekedett Ukrajnával, a narancsos forradalom után pedig még hangsúlyosabb baráti gesztusokat tett irányába. Magyarország a leghatározottabban kiállt Ukrajna mellett, amikor az Európai Unió megalázó módon időhúzásba kezdett az Ukrajnával való vízumliberalizációs megállapodás megkötése előtt. Hollandia és a Bizottság meg akarta akadályozni vízummentesség megadását, annak ellenére, hogy a kritériumoknak eleget tettek, nyomásukra etikátlan módon emeltek a kritériumok szintjén, hogy elhalasszák a megállapodást. A magyar kormány is sokat tett azért, hogy megszülessen a döntés. A vízumkényszer megszűntével az ukrán állampolgárok 90 napig, megszakítás nélkül szabadon tartózkodhatnak az Európai Unió területén, lehetőségük van a munkavállalásra is.

A magyar kormány azonban nem csak Ukrajna integrációs törekvéseit segítette elő. Annak ellenére, hogy Magyarország az Oroszországgal fenntartott jó viszonyban érdekelt,

komoly segítséget nyújtottunk Ukrajnának akkor, amikor az éppen proxy háborút vív az oroszokkal.

A fegyveres konfliktus kirobbanása után Magyarország azonnal humanitárius segítséget nyújtott. Ukrán (nem kárpátaljai magyar) gyerekek nyaralhattak a Balaton mellett, sebesült ukrán katonákat ápoltak magyar kórházakban.

A kormány mellett magyar magánszemélyek is jelentős összegekkel segítették a háborús területen élőket. Egy siófoki vállalkozó több mint 7 millió forintot gyűjtött össze a háborús övezetben élő gyerekek megsegítésére. Ez azonban nem az egyetlen felajánlás volt, az említése azért érdekes, hogy az adakozás mértékét illetően segítsen eligazodni.

A magyar kormány Hennagyij Moszkal, Kárpátalja vezetőjének kérésére 15 tonna klórt adott Kárpátaljának. Magyarországi segítség nélkül a kárpátaljai ivóvízellátás került volna veszélybe, a háztartások nem jutottak volna biztonságos ivóvízhez.

A lista korántsem teljes: 

Magyarország számtalan esetben bizonyította jóindulatát

azzal, hogy segítette bajban levő szomszédját. Cserébe joggal várta el, hogy a kárpátaljai magyarokat semmilyen bántódás ne érje az állami szervek részéről, illetve a biztonságukat az állam szavatolja.

Régi igazság, hogy a hála nem politikai kategória. Arra azonban Magyarország a legkevésbé sem számíthatott, hogy az erőfeszítései után, Ukrajnában kormányzati szinten kezdenek a magyarok megfélemlítésébe, a „magyarkérdés” az ukrán kormány politikai cselekvésének homlokterébe kerül.

Ukrajna nem felejtette el teljesen a korábbi magyar segítséget, pusztán új kontextusban vizsgálta azt. Magyarországot „humanitárius agresszornak” nevezi az ukrán média, ezzel egy új politikaelméleti fogalom született. Ez arra utal, hogy a jelentős támogatások mögött valójában konspiratív célok húzódnak meg, gonosz szándékkal nyújtottak segítséget a magyarok. A kárpátaljai magyarokat és Kárpátalját úgy igyekszik beállítani az ukrán média mainstreamje, mint az országból nemrég kiszakadt Krím-félszigetet.

A kárpátaljai magyarok fel vannak arra készülve, hogy a magyarellenes hangulatkeltés a parlamenti választásokig biztosan fokozódni fog. Az államelnök választás jövő év március 31-én, a parlamenti választás október 27-én rendezik: kibírhatatlanul hosszú idő ez azok számára, akik állandó ellenséges tűz alatt kénytelenek élni minden nap.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok támogatását élvező ukrán kormány

a magyar kisebbséget használja fel arra, hogy a figyelmet elterelje az ország válságos helyzetéről.

Mindenki számára világos ugyanis, hogy az ukrán kormány képtelen úrrá lenni az országban uralkodó káoszon. Ukrajna az IMF lélegeztetőgépén képes csupán életben maradni, önálló létezésre jelen állás szerint alkalmatlan.

A magyar-ukrán viszony elmérgesedése az új oktatási törvény megalkotásával vette kezdetét. Ez a törvény szűkíti a kisebbségek jogait az anyanyelvi oktatás terén, ami a magyarok számára elfogadhatatlan változást jelent. A törvényt természetesen a többmilliós orosz ajkú lakosság „ukránosítása” érdekében hozták, a magyarok pusztán járulékos veszteségként kerültek a történetbe.

Az ukrán kormány azonban ráérzett arra, hogy a magyar kérdésben még van potenciál a közvélemény figyelmének elterelésére, így igyekezett fogást találni a magyarokon ott is, ahol egyébként semmi kifogásolható nincsen.

A kárpátaljai magyarok kettős állampolgársághoz jutása miatt is heves kirohanásokat intézett az ukrán kormány. A helyzet oda fajult, hogy az ukrán kormány kiutasította a Beregszászi Magyar Konzulátus egyik konzulját. Az ukrán kormány magyarokkal szembeni fellépése azért is érthetetlen, mivel a közvélekedés szerint sokkal többen rendelkeznek lengyel, orosz vagy román útlevéllel, mint magyarral, illetve nyílt titok, hogy az ukrán parlamenti képviselők jelentős része rendelkezik valamilyen második állampolgársággal.

A magyarok elleni támadások verbálisan és a jelképes politikai cselekvések szintjén is zajlanak.

Nemrég látott napvilágot az a terv, miszerint a munkácsi vár turul emlékműve helyére az ukrán címert helyezik. Viktor Baloga, kárpátaljai parlamenti képviselője pedig Beregszász magyar jellegének megszüntetésére dolgozott ki tervet, távoli megyékből telepítene ukránokat a városba és a magyar többségű járás egyéb részeibe. Ez a terv egybecseng azzal a petíciós akcióval, amely azt szeretné elérni, hogy kárpátaljai magyarok tízezreit telepítsék át Magyarországra. Az ukrán kormány egy online felületet hozott létre, hogy ott bárki elmondhassa véleményét a magyarok deportálását illetően. 

Egy szélsőséges ukrán szervezet leplezetlen fenyegetésként a kettős állampolgársággal rendelkező magyarokat adatait hozta nyilvánosságra. A szervezet saját elmondása szerint, az orosz titkosszolgálatoktól lopták el az adatokat, 2015-ig bezárólag minden ukrán-magyar kettős állampolgár adatait megszerezve. Ennek ellentmond az, hogy egy kárpátaljai férfi felhívta a figyelmem arra: a tavaly kézhez kapott magyar útlevelének az adataival szerepel a listán. Sokkal valószínűbb, hogy az orosz történet helyett a valósághoz közelebb áll az, hogy az ukrán belbiztonsági szolgálatok megfigyelései alapján készültek a listák és kerültek a szélsőségesek kezébe.

A hatóságok és a soviniszta, magyarellenes csoportok egymás kezére játszanak. A lista megjelenése után az ukrán hatóságok nyomban a köztisztviselők és önkormányzati képviselők átvilágításába kezdtek, hogy kiderítsék, valóban rendelkeznek-e magyar állampolgársággal. A tisztviselők átvilágítása mögött sokan azt sejtik, hogy ha sikerül bedarálni az önkormányzati képviselőket, akkor az egyik jelentős kárpátaljai oligarcha saját embereit hozhatná helyzetbe. Akár magyarokat is.

Az ukrán kormány és a szélsőséges szervezetek együttműködése ma már ténykérdés: leplezni sem kívánják azt, hogy

a kijevi kormány asszisztál a legelképesztőbb magyarellenes kezdeményezéskehez.

A neonáci és különböző szélsőséges szervezetek gond nélkül tevékenykedhetnek az országban, a fővárosban éppen a hétvégén tartottak seregszemlének is beillő felvonulást. Kárpátalján az év során többször került sor ilyen felvonulásokra, minden esetben Kárpátokon túli megyékből szállították hozzá a részvevőket. Mindez egy NATO- és uniós tagságra aspiráló országban történik.

A magyarok elleni akciók sorát végtelenbe nyúlóan lehetne sorolni, és ez a lista a jövőben csak bővülni fog. Az is aggodalomra ad okot, hogy a történetek eddig nem érték el sem az amerikai, sem az európai jogvédők ingerküszöbét. Ukrajna büntetlenül terrorizálhatja a kárpátaljai magyarokat,

a Nyugat türelme végtelennek tűnik keleti szomszédunkkal szemben.

Egy beregszászi magyar férfi elmondta, hogy amennyiben éveken belül nem normalizálódik a helyzet, akkor hamarosan nem lesz magyar kérdés, jószerével csak a nyugdíjasok maradnak Kárpátalján, a fiatalok mind elvándorolnak majd Nyugatra.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/137050