Gyermekeink jövője a tét

2018. szeptember 26. 10:40

Liberálisok
Liberálisok

Évről évre szaporodik a Hős utcák száma mind a fővárosban, mind vidéken.

„Hős utca csak egyetlen egy van Budapesten. Mármint, ha a térképet kutatjuk. Ám mint jelenség, sajnos évről évre szaporodik a Hős utcák száma mind a fővárosban, mind vidéken. A különböző videómegosztó oldalakon számtalan kisfilmet találunk – akár amatőrök által, akár profi stábok által rögzítetten –, amely azt mutatja be, hogyan pusztít el mindent az ún. dizájnerdrog, legfőképpen a végtelen szegénység, a nyomor utcáiban. Egy adag akármicsoda – hiszen lehetetlen megállapítani, hogy az adott adag éppen mit tartalmaz pontosan – olcsóbb, mint egy „feles”. Aki már csak a kábulatban találja meg az élet elviselhető pillanatait, annak kézenfekvő, hogy az alkohol helyett akár teljesen ellenőrizetlen pszichoaktív szerek után is nyúljon. Ráadásul ezek egy részének beszerzése teljesen legális, hiszen sem a dohány, sem például az aceton megvásárlása nem ütközik törvénybe 18 év felett. Beáztatni a dohányt, megszárítani és elszívni szinte gyerekjáték. A katasztrófa az, hogy egyre inkább a szó legszorosabb értelmében is az.

Ennek a magára hagyott társadalmi csoportnak a katasztrófája természetesen nem egyik napról a másikra következett be. A reménytelenségben, kilátástalanságban, az eleve elrendeltetett nyomorban egymást követő generációk régóta küldték üzeneteiket a többségi társadalom felé. Ám mindeddig – a politika hathatós közreműködésével – valahogyan a figyelem fókuszát elkerülte. Ott volt a látómezőnkben, de valahol egészen hátul, annak egészen szélén, mint valami távoli országban kitört tűzvész. Azonban ez a tűzvész most átterjedt a mi városunkba, a mi utcánkba, a mi életünkbe is.

A Hős utcai katasztrófára igazán akkor figyelt csak fel az ország, mikor az egyik TV-csatorna stábja főműsoridőben adott le egy tartalmas, egészen megdöbbentő anyagot róla. Egymás után jöttek a válaszok az ország különböző pontjairól: ilyen környék náluk is van. Az országos érdeklődést ugyanakkor a lehető legrosszabb válasz követte a kormány részéről. A hatalom meg akarta mutatni, azonnal képes erőből rendet tenni a Hős utcában és az egyes villamos megállóiban szédelgők között: most már éjjel-nappal rendőrök lepik el az egész környéket. Az ő munkájukat természetesen rendkívüli tisztelet és elismerés illeti, hiszen, ha nem is sokat, de annyit már tudunk ezekről a pszichoaktív szerekről, hogy használóik sokszor a teljes tompultság, ernyedtség állapotában, gyakran eszméletüket vesztve fekszenek valahol, de egyáltalán nem ritka, hogy erős agressziót, durvaságot vált ki a használókból. A rend fenntartása, az állampolgárok védelme ilyenkor valóban nélkülözhetetlen és elsődleges szempont kell, hogy legyen. De lássuk be, nem csak szakmai hiba, hanem bűn is kizárólag a rendészeti fellépéstől várni a csodát. Várni azt, hogy a dupla rendőrlétszám, az erőteljesebb hatósági fellépés véget vessen a “Hős utcákban” jellemző, halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoport súlyos katasztrófájának. Magyar generációk jövőjét veszélyezteti súlyosan a kormány, amikor Rétvári Bence szavaival élve „nem hisz az ártalomcsökkentésben”, vagy amikor szakmai felvilágosítás helyett a prevenciót tévesen hatósági elrettentésként aposztrofálja.

A hosszú évek óta megoldatlan szociális, lakhatási és egészségügyi problémákra nem lehet rendőröket küldeni. Illetve lehet, mint látjuk, csak teljesen értelmetlen és hatástalan. A rendőri fellépés eredménye mindössze annyi, hogy ma már a dizájnerdrogoktól bekábult fiatalok megjelentek olyan lakóövezetekben is, ahol eddig valójában fogalma sem volt az ott élőknek, mi zajlik mellettük másfél kilométerre. Szétspriccelt a probléma ezer-felé, de a megoldáshoz egyetlen lépést sem közelítettünk eddig.

Lassan ideje lenne lejönni erről a hatósági elrettentésre épülő kriminalizációs beakadásról. Vagy a helyzet csak egyre rosszabb lesz.

Fontos, hogy lássuk: ez nem drogprobléma, és nem is rendészeti kérdés. Egy olyan átfogó együttműködésre van szükség, ahol jelen van a főváros vezetése, az illetékes szakminisztériumok, az egészségügy, a szociális szakma, a rendészet és természetesen az utóbbi időben kiszorított civilek is. Mert csak átfogó, minden területet lefedő programmal léphetünk ennek a szociális tragédiának a felszámolása felé vezető útra.

Szabadai Viktor, a Liberálisok budapesti választmányi elnöke és Sermer Ádám, a Magyar Liberális Párt elnökhelyettese”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/136182