Veiszer Alinda, a két lábon tipegő médiahazugság

2018. szeptember 21. 08:12

Puzsér Róbert
Facebook

Kellemetlen látvány volt Alinda bájolgó törleszkedése a balliberális világ nagyjaihoz.

„Az RTL Klub Nyerő Páros című realityje teljesen más élményt nyújt, mint amire egy kereskedelmi tévéken szocializálódott néző számíthat. Ez a műsor valami olyasmit adott nekem, amit eddig egyetlen valóságshow sem a kereskedelmi tévékben: megnéztem, és elégedett voltam. Ez a reality mindössze anyaghiányos, lapos és érdektelen – a képernyőn semmiféle emberalattiság nem mutatkozik, a kulturális kanálisba semmiféle precízen kiszámított aláereszkedés nem zajlik. Ez valami új: a Nyerő Páros egyszerűen csak unalmas. Ha a kereskedelmi tévézés ma erre képes, akkor sokkal rosszabb helyzetben van, mint képzeltem. A fiatalok nyilvánvalóan egyre ritkábban pillantanak bele, a középgenerációknak a sokkolás és tabudöntés önmagában nem vonzó, ha viszont már ez sincs, tényleg nem marad más, mint néhány érdektelen celeb.

A kivételt talán Gáspár Laci és Niki jelentik, akik elég természetesen, manírok nélkül mozognak a kamerák előtt. Gáspár Laci karakterében emellett van valami durva ellentmondás, ami érdekessé teszi őt: minden pillanatban benne van, hogy vagy kitör belőle az elemi indulat, vagy elsírja magát, mint egy kedves mackó. A másik érdekes, ugyanakkor kifejezetten irritáló pár a burzsuj vállalkozó, Fecsó és luxusban fürdőző szilikoncsaja, Vivien, akikben rendkívül magas színvonalon reprezentálódik a mai magyar uralkodó osztály pénzes prolisága – Fecsó valahogy mégis egy szerethető figura, Vivien pedig korát meghazudtolóan ravasz és számító státuszszimbólum, aki tökéletesen érzi, hogyan kell a posztmodern médiatérben a semmiből semmit csinálni. Félreértés ne essék, Vivien több, mint egy aranyásó a sok közül: Sarka Kata, Rogán Cili és Vajna Timi pénzéhségének, kivagyiságának és ostobaságának kvintesszenciáját hordozza.

A műsor legkínosabb szereplője kétségtelenül Veiszer Alinda, a két lábon tipegő médiahazugság, aki egyfolytában úgy tesz, mintha maga volna a közszolgálatiság, minden gesztusából árad, hogy bennfentes: a legszűkebb kulturális elit tagja. Ezt a státuszt azzal sajátította el, hogy a balliberális kulturális holdudvar valamennyi tagjának életrajzából jelesre felelt Záróra és Alinda című műsoraiban. Karakterének elementáris hamissága valamennyi interjúján átsütött: amilyen kellemetlen látvány volt Alinda bájolgó törleszkedése a balliberális világ nagyjaihoz, épp olyan visszatetsző kulturális precedenst képezett az erőltetett lelkesedéssel demonstrált érdeklődésbe oltott szemérmetlen smúzolás a nyilvános térben. Azt mindenesetre meg kell hagyni, hogy Veiszer Alinda a képernyőn szigorú következetességgel alakította kínos szerepét, melyből egyetlen pillanatra sem esett ki.

S ez így ment egészen a Nyerő Páros adásba kerüléséig. Az RTL Klub képernyőjén aztán kiderült, mennyit értek a közszolgálati pózok, a tömegkultúra fölötti lebegés gesztusai, a stúdió meghittségében véget érni nem akaró beszélgetések az értelmiségi lét felemelő és megterhelő viszontagságairól. Amint hősnőnk megkapta az esélyt, hogy VV Alindává váljon, csapot-papot hátrahagyott, és férjét hóna alá csapva rohant, hogy végre ő is beköltözzön a villába, s ott kedvére celebkedhessen – az irodalmi szalonokban és a hangversenytermekben azóta is bottal ütik a nyomát. Ahogy Alinda a közszolgálatiság hangulatát árasztó stúdiótérben előadta a sznob bölcsészlányt, a reality közegében éppoly lelkesen szállítja azt, amit szerinte a producerek elvárnak tőle: sír, kedélyeskedik, romantikázik, furkálódik, intrikál – ha volna pénisze, talán meg is helikoptereztetné. Úgy szolgálja ki a kamerát, ahogy Németh Szilárd a nemzetvezetőt: feltétel és habozás nélkül. A legleleplezőbb pillanatban Alinda fülébe jut, hogy két szereplő egymást támogatja a szavazatával, ugyanis húsz éve barátnők – a liberális Jean d'Arc, a velünk élő civilség ezt a helyzetet rutinból oldja meg, és mozgósítja mindazt, amit az elmúlt húsz évben tanult. »Ez egy klasszikus kirekesztés. Klasszikus – ami ellen végül is szót kell emelni, mert érdemtelen.« – kiáltja az SZDSZ megfakult zászlaját magasba emelve, majd beront a nappaliba, hogy afféle tévésként közölje a két versenyzővel, milyen rosszat tesz ez a műsornak, és arcukba kiáltja fájdalmát: miért nem adják meg az összeesküvők neki is az esélyt, hogy ott a villában jobb barátnőjük legyen, mint ők egymásnak két évtizeden át?

Veiszer Alinda ezzel a gesztusával a teljes politikai identitását és szakmai hitelét az RTL producereinek lábai elé szórta másfél erős perc reményében: egyrészt komoly képpel eljátszotta, hogy tényleg fel van háborodva, amiért nem kapja meg az esélyt a huszonéves plázacicáktól, hogy az öribarinőjük legyen, másrészt az RTL producerei helyett szegődött a műsor hitelességének őrévé, a valóságshow szerkesztőjévé, a villa önszorgalmú kápójává. Abból pedig, ahogy a kirekesztés szót erre a helyzetre alkalmazta, nyilvánvalóvá vált, hogy semmit nem ért a kirekesztésből és a kirekesztettségből. Miért is értene, hisz őt soha senki nem rekesztette ki sehonnan – mindig ő rekesztett ki másokat. Ez Alindának, mint a balliberális szekértábor hűséges szobalányának és társalkodónőjének úgymond munkaköri kötelessége – épp ahogy a ravasz precizitással kalkulált mártíromság: Alinda kiesése után a facebook-oldalára rakta ki az elmúlt két hét agymosásának eredményét. Új barátja, Fecsó, a milliomos vállalkozó, vélhetően fekete öves NER-lovag olyan elfogódottsággal ír Veiszer Alindáról és férjéről, ahogy az legfeljebb csak Alföldi Róberttől volna elvárható: »Paliék igazi csodabogarak a szó nemes értelmében. Nem szájkaratésok, hanem valódi elvharcosok. Nekem most nem az a fontos, hogy mi ellen küzdenek, hanem hogy miként teszik azt. Sokat beszélgettem velük erről, és elhűltem, hogy két gyerek mellett hajlandóak elveszíteni a munkájukat, és ha kell, vajaskenyéren élnek, de az elveiket nem adják fel. Egyenes háttal akarnak belenézni a saját- és a gyermekeik szemébe. Csak így tovább, le a kalappal!«

Bájos, hogy Fecsóban ez a kép alakult ki Alindáékról. Természetesen lehet sajnálni sok Hír TV-s kollégát, akik Simicska távozása után tényleg a semmibe hullottak, de a Fecsó szavai mögött körvonalazódó szemérmetlen önfelszopás amikor épp érkezik az RTL-es gázsi: arcátlanság. Én Alinda helyében ugyan nem mentem volna be egy ilyen realitybe, de ha ő úgy érezte, hogy ez neki anyagilag vagy szakmailag előrelépés, hát tegye: az ő dolga – de a villából való távozásának pillanatában azon siránkozni, és arra veretni, hogy a négy fős családnak vajas kenyeret kell majd ennie, nos ez valami eddig nem tapasztalt gátlástalanság. Mert lehet a konténer mellett kenyérhéjat enni szegényekkel, és lehet a villában celebkedni gazdagokkal és szépekkel. Egyikhez tartozik a siránkozás meg az önsajnáltatás, másikhoz a lóvé virítása meg a pózolás a vörös szőnyegen – aki azonban ebből és abból is kéri a neki tetszőt, az mindössze azt jelzi, hogy mindkét szerepre méltatlan.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135947