Totalitárius – mi is az? – Egy rektor naplója XIV.

2018. szeptember 19. 11:31

Lánczi András
Mandiner

Világunk egyre inkább totálissá válik politikai értelemben.

Egyre több vélemény hangoztatja, hogy csak idő kérdése, mikor tűnik el teljesen a nyomtatott sajtó.

Miért érdekes ez? Mert ez az egyik illusztrációja annak a folyamatnak, miszerint világunk egyre inkább totálissá válik politikai értelemben. Korábban a politikai irodalom beszélt „totális államokról”, ma viszont – az ún. totális államok bukása után – egyre jobban látszik, hogy az egész világ „totalitáriussá” válik. Ahogy a sajtó is.

Ez nem azonos a globalizációval, amely politikailag semleges fogalomnak, elháríthatatlan folyamatnak állította be eddig magát. A nyomtatott sajtó termékeit valaki vagy megveszi, vagy sem. Ha megvette, bármit vagy semmit sem olvasott el belőle. Ha olvasott belőle, bármikor lerakhatta, odaadhatta másnak lelkendezve vagy mérgesen. Az olvasó sosem volt azonosítható valamely újság olvasójával.

Ezzel szemben

az elektronikus sajtó minden esetben maga alá gyűri az olvasót mint politizáló lényt.

Az elektronikus olvasó bármikor bárki által ellenőrizhető, az olvasás minősége csökken, mert egyre több képi eleme van az információnak, s egyre kevesebb fogalmi erőfeszítés kell (memorizálás, ok-okozati összefüggés mérlegelése) az információ értelmezéséhez.

Fogalmi beszűkülés zajlik, mert az elektronikus írásmód haszonelvű, nem gondolkodásösztönző. Minden gondolkodásmódot aszerint értékelhetjük, hogy mennyire kényszerül érvek megfogalmazására és vitahelyzetben álláspontja megvédésére. Az elektronikus felület egyneműsíti, nivellálja az érveket. Azt a látszatot kelti, mintha minden kérdésben, minden érv egyenrangú volna.

Miért segíti ez elő a totalitárius ideológia kialakulását?

Mert a vélemény sose volt és sose lesz azonos a tudással. A tudás nem abban különbözik a véleménytől, hogy mennyi információ, adat alapján fogalmaz meg valaki egy véleményt, hanem abban, hogy az érvelés mögött mennyi olvasás, gondolkodás és a legnagyobbakhoz való igazodás áll. Legnagyobbak azok, akik a korszakos könyveket írták és kultúránk lényegét alkotják.

Egy demokráciát azonban a véleményözön szabályoz, a tudás csak – talán – közvetve.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135828