Korszakok és érzékenységek

2018. szeptember 14. 15:46

Bencsik András
Demokrata

Nem tudtam, Orbán Viktor mindezt miképpen fogja szavakba önteni hét percben, de arra számítottam, hogy ez a beszéd megnyit egy új korszakot.

„Nem láttam a hétfői lapzártakor a jövőbe, nem tudtam, hogy kedden miképpen állt helyt a magyar miniszterelnök, de abban bizonyos voltam, hogy Orbán Viktort nem olyan fából faragták, aki könnyedén tűri, hogy sarokba szorítsák. Arra számítottam (az eredményt már ismeri a tisztelt olvasó), hogy szokatlanul kemény, eltökélt, a lényegre pontosan rávilágító beszédet tart majd (tartott) a rendelkezésére álló hét percben a magyar kormányfő. Arra gondoltam ugyanis, hogy Orbán Viktor pontosan tudja, ennek a csatának nem az a tétje, hogy a Soros-maffia miképpen tud kellemetlen perceket szerezni Magyarországnak, hanem az, hogy az Európai Unió ötszázmillió polgárából azok, akik még képesek látni és gondolkodni, felfogják-e, hogy ez a koncepciós per elvezetheti őket egy új, az eredeti, kommunista változatnál is szörnyűbb diktatúrához.

Egy olyan diktatúrához, ahol a szavak szintjén minden szép és szabad lesz, mint a népi demokráciákban, ahol mint láttuk és elszenvedtük, a szavak szintjén minden hatalom a dolgozó népé volt. Egy olyan diktatúrához, amelyben a »minden ember egyenlő« azt jelenti majd, hogy ha pár agresszív bevándorló megöli, megveri vagy csak megerőszakolja a családodat, akkor neked tilos lesz arra gondolni, hogy ez miért történt. Egy olyan diktatúrához, amelyből a népességcsere egy szintjén túl már nem lesz kiút sem, legföljebb csak az, ha kivándorolsz, de mivel szegény bevándorlók nemigen tudnak munkával bíbelődni, hiszen minden energiájukat leköti az alkalmazkodás, egy idő után lezárják majd a határokat, hogy legyen, aki dolgozzon.

Nem tudtam, Orbán Viktor mindezt miképpen fogja szavakba önteni hét percben, de arra számítottam, hogy ez a beszéd megnyit egy új korszakot.”

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/135633