Joschi

A Szabadságpárt agya – Johann Gudenus portréja

2018. augusztus 18. 11:15

Sorosozik, migránsozik, fellép a koldulás és a drogtanácsadás ellen, s eközben a Szabadságpárt agyának tartják, aki egyben nagy Orbán-rajongó is, a törököket viszont soha nem engedné be az EU-ba. Portrénk Johann Gudenusról, az FPÖ parlamenti frakcióvezetőjéről.

„Soros óriási tőkehatalmával igyekezett mindenféle fordulatot finanszírozni Kelet-Európában, és megalapozott az a szóbeszéd, miszerint Soros György szerepet játszhatott abban, hogy az utóbbi években tömegesen érkeznek bevándorlók Európába. Soros olyan NGO-kat támogatott, amelyek felelősek abban, hogy tömegesen érkeznek bevándorlók Európába.” 

Ezek a mondatok nem egy magyar kormánypárti politikustól származnak, hanem a kisebbik osztrák kormánypárt, a Szabadságpárt (FPÖ)  parlamenti frakcióvezetőjétől, Johann Gudenustól származnak.

A szabadságpárti politikus április végi kijelentéseire még a Die Presse újságírója is csak annyit tudott mondani, hogy összeesküvés-elmélet. 

Gudenus szavai kivágták a biztosítékot a teljes osztrák médiában, valamint az osztrák ellenzékben is, de még a koalíciós partner Osztrák Néppárt (ÖVP) politikusai is elhatárolódtak az ominózus kijelentésektől. A 41 éves szabadságpárti politikusra, aki sokak szerint az alkancellár, FPÖ-elnök

Heinz-Christian Strache jobbkeze, valamint az FPÖ agya,

a kijelentések kapcsán teljes össztűz zúdult. Az osztrák szociáldemokraták, a Zöldek és a NEOS párt azonnal antiszemitizmussal vádolta meg Gudenust, de elhatárolódott a kijelentéstől Sebastian Kurz osztrák kancellár is.

A Szabadságpártban csak Joschinak becézett politikus, aki egyben az osztrák-magyar barátságot ápoló parlamenti bizottság elnöke, arról is beszélt az interjúban, hogy a Fidesz „lenyűgöző győzelmének” másnapján rögtön gratuláló levelet írt Orbán Viktornak, akivel már találkozott is egyszer, amikor Orbán februárban Bécsben járt.

A holokausztot relativizáló apa árnyékából bújt elő

Johann Gudenus 1976-ban született, alsó-ausztriai nemesi családból származik. Apja John Gudenus katonatiszt, volt FPÖ-politikus, akit 2006-ban a holokausztot relativizáló kijelentései miatt jogerősen elítéltek.

John Gudenus egy 2005-ös interjújában azt vonta kétségbe, hogy a Harmadik Birodalom területén voltak gázkamrák. Úgy fogalmazott: „nem szabad tabukat felállítani, hanem tudományosan és fizikailag is ki kell vizsgálni” ezt a kérdéskört. A nagy felháborodást kiváltó kijelentést követően pontosított, és azt mondta, hogy „voltak gázkamrák, de nem a Harmadik Birodalom területén, hanem Lengyelországban. Az iskolai tankönyvekben is ez áll. Azt én sosem kérdőjeleztem meg, hogy voltak gázkamrák”.

Az ifjabb Gudenus élesen elhatárolódott apja kijelentéseitől, amikor úgy fogalmazott„hosszú éveken át tanultunk az iskolában történelmet, a kedvenc tárgyam is a történelem volt, én magam történelemből érettségiztem, úgy hogy tudom, hogy mi történt, és nem relativizálom ezeket a szörnyű cselekményeket”. 1945. május 8-a neki is a náci uralom alóli felszabadulást, valamint a holokauszt és a világháború áldozataira való emlékezést jelent – tette hozzá. Majd azt is lenyilatkozta az ügy kapcsán, hogy „vannak olyan témák, amelyekben a szülők tanulni tudnak a gyerekeiktől – így az én apám is tanulhat tőlem.” 

Johann Gudenuss Heinz-Christian Strache pártelnök-alkancellár jobbján

Sobieski János, a példakép

Történelmi hasonlatokkal egyébként is előszeretettel él. Amikor a migrációról és a törökökről esik szó, sosem mulasztja el emlékeztetni aktuális hallgatóságát arra, hogy az Oszmán Birodalom már a 16. és 17. században is Bécs városát ostromolta, sőt még a Bécset 1683-ban a török ostrom alól felmentő Sobieski János lengyel királyra is szokott utalni beszédeiben.

Nem véletlen használ történelmi párhuzamot. Nyíltan ellene van ugyanis a törökök európai uniós csatlakozásának.

Szerinte a törökök közeledése az Európai Unióhoz a nyugati világ bukását vetíti előre.

Egy interjúban arról beszélt, hogy „Törökország földrajzilag, vallásilag, kulturálisan és emberi jogilag is Európán kívül van, ezért a csatlakozásról szóló vita nem csak idejétmúlt, de rendkívül veszélyes is”. Azt is gyakran fejtegeti, hogy miközben Törökország népessége rohamosan nő, Európa demográfiai mélyrepülésben van, így szerinte a törökök beengedése Európába nem csak migrációs nyomást jelent Közép-Európa számára, hanem ezzel együtt egy modern kori török megszállást is. Ez azt is jelentené, hogy például a törökök és a kurdok között feszülő konfliktusok is megjelennének Európában. Ez egyrészt „veszélyeztetné az osztrák emberek biztonságát”, másrészt „az emberi jogok értékesebbek annál, mintsem hogy egy bazárban áruba bocsássuk őket”érvel a török bevándorlás ellen már 2003-ban.

Véleménye tíz év alatt sem változott a bevándorlás kérdéséről, 2013-ban ugyanis a „bűnöző migránsok” kitoloncolását követelte az osztrák belügyminisztertől: „a menedékkérők 90 százaléka gazdasági menekült és illegálisan van nálunk. Kihasználják a menedékjog jótéteményeit azért, hogy nálunk szociális juttatásokhoz jussanak, és gyakran még bűncselekményeket is elkövetnek. Häuplnak [Bécs volt polgármestere] és a belügyminisztériumnak azon kellene dolgoznia, hogy a bűnöző menedékkérőket azonnal, a gazdasági bevándorlókat pedig tervszerűen visszaszállítsák a hazájukba”. 

A bevándorlás kapcsán sokat beszél a Nagy Felcserélésről

(Wähleraustausch – választók kicserélése) is, mely fogalom Renaud Camus francia filozófustól származik. (Renaud Camus Mandinernek adott interjúját ezen a linken olvashatja.) Gudenus szerint a felcserélés praktikusan azt jelenti, hogy a menedékkérők hat év ausztriai tartózkodás után osztrák állampolgárságot igényelhetnek, amely szavazati joggal is jár, így a menedékkérők folyamatos beengedése a demográfiai trendeket figyelembe véve az osztrák szavazók folyamatos kicserélését jelenti, ami hosszú távon a szociáldemokratáknak és a zöldeknek kedvező tendencia. Gudenus szerint ezért sem véletlen, hogy a szocdemek, a zöldek és a különböző NGO-k is támogatják a „menekültipart”.

A felcserélés fogalmán kívül gyakran használja a „tervszerű átnépesítés” (systematischer Umvolkung) kifejezést is. Gudenus szándékosan provokálja az Umvolkung szóval a közbeszédet, a német nyelvterületen ugyanis az Umvolkung szó használatát rendre kerülni szokták a közéleti szereplők, hiszen a második világháborúban a nácik használták ezt a kifejezést a német megszállás alatt álló területek sokszor erőszakos germanizálására.

Vívás, Theresianum, Oroszország – Gudenus elitképzést kapott

Gudenus már iskolás korában tagja lett a Vandalia nevű jobboldali diákszervezetnek (a szervezetnek tagja volt Ausztria jelenlegi alkancellárja Heinz-Christian Strache is). A szervezet jobboldali fiataloknak nyújtott politizálási, valamint kikapcsolódási lehetőséget.

A Vandalia tagjai csak német származású fiatalok lehettek,

a ranglétrán való előmenetel egyik feltétele pedig a vívó párbajokon való részvétel volt. Érettségijét a Mária Terézia nevét viselő, eredetileg nemes származású ifjak nevelésére létrehozott (korábban: Theresianum), ma magániskolaként, elitgimnáziumként működő Theresianische Akademie intézményben szerezte meg. Jogi diplomáját a bécsi jogi karon szerezte. Ezen kívül a Bécsi Diplomata Akadémián szerzett nemzetközi tanulmányok diplomát, valamint a részt vett a moszkvai Lomonoszov Egyetem nyári egyetemén is, ahol oroszul is megtanult.


 

A Theresianische Akademie Bécsben

Az apja révén hamar kapcsolatba került a politikával, közéleti pályafutását a RFJ-ben (Ring Freiheitlicher Jugend) kezdte, ami az FPÖ káderképzőjének nevezett ifjúsági szervezet. Politikai pályája itt hamar felfelé ívelt, hiszen 1993-ben – ekkor még csak 17 éves – az alsó-ausztriai szervezet főtitkára lett, 2003-ban pedig már az egész országos szervezet vezetője volt. A bécsi egyetemi évek alatt már Bécsben is elkezdett politizálni. Először az FPÖ negyedik kerületi (Wieden) vezetője lett, majd 2005-ben a bécsi tartományi parlament és a városi képviselőtestület tagjává választották.

Képviselőként az ifjúsági, oktatási és sportügyi bizottságnak volt a tagja. A bizottság tagjaként

kampányt indított egy bécsi drogtanácsadó-központ felépítése ellen,

szigorította volna a koldulási tilalmat a városban, valamint bevezette volna a németül gyengén tudó diákok számára a kötelező német nyelvi előkészítő iskolát. 2010-ben a bécsi FPÖ elnöke, nem sokra rá pedig már Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök helyettese lett. Strache ezekben az időkben mondta róla, hogy ő „a jobb keze” Bécsben. Strache egyébként már 16 éves korában felfigyelt rá, sőt segített is neki a bécsi karrierje elindításában.

Pályafutása során, főleg a nemzetközi színtéren radikális jobboldali erőkkel is kapcsolatba került. 2010-ben pedig még Magyarországon is járt az akkor még nemzeti radikális Jobbik egyik kampányrendezvényén, 2014 márciusában pedig választási megfigyelőként vett részt a krími népszavazáson. 2014 végén olyan oroszországi konferenciára volt hivatalos, ahova a görög neonáci párt, az Arany Hajnal vagy a német nacionalista párt, a Német Nemzeti Demokrata Párt is meg volt hívva. Először úgy nézett ki, hogy ő is részt vesz a konferencián, azonban végül visszamondta a részvételt.

Neve lehetséges miniszterként a 2017-es osztrák parlamenti választásokat követően az ÖVP és az FPÖ közötti koalíciós tárgyalások során is felmerült, azonban Alexander Van der Bellen osztrák államfő előre jelezte, hogy

Gudenus esetleges miniszteri jelölését el fogja utasítani. 

Nagy kérdés, mit tartogat még a 42 éves frakcióvezető politikai pályafutása. Eddigi karcos megfogalmazásai azonban korlátok közé szoríthatják karrierjét, ugyanis nem csak az osztrák baloldali pártok utasítják el személyét, de még a Néppárt bizonyos tagja sem szimpatizálnak vele. Gudenusnak így sokkal inkább „a párt öklének”, „megmondóemberének” szerepe juthat a jövőben.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/134328